Idős emberek, akik már nem rendelkeznek munkahellyel, akiknek a napjaikat csak az otthoni munka tölti ki, és ahol már nem zajongnak a gyerekek, öröm és nevetés nélkül élik az életüket. Míg valaki fiatal és a munka, a család elfoglalja minden idejét, addig nem ér rá azon gondolkodni, hogy milyen felesleges az élete, addig erőt kap az élethez. Számtalanszor gondoltam át, hogy mit is csinálnak azok az emberek, akiknek nincs Istenük, nincs kiben bízzanak, nincs kihez szóljanak, és nincs kihez imádkozzanak? Kinek mondják el a gondjaikat, aki segíteni is tud rajta? Kihez akarnak ők majd menni, mikor nekik is lejár a földi küldetésük? Ezek az emberek Isten nélkül élnek érdektelenségből, vagy lehetséges nagyon is tudatosan. Van, aki haragban van az Istennel, mert nem adta meg neki azt, amit ő emberileg akart, de lehet csak éppen az időjárás miatt káromolja az Urat. Ezek az emberek mind nagyon könyörületességre szorulnak. Mit ér az ilyen ember élete?

Van viszont egy olyan idős ember csoport, aki nem érzi a korát, mert annak ellenére, hogy csendesebb lett az udvar, mert a gyermekeik elkerültek, és már nem is kell munkahelyre menni, de van elfoglaltságuk az Úr munkájában. Azt gondolom, ez fontosabb az előbb felsoroltaknál, mert ezekkel alapozzák meg a földi életük utáni hova kerülésüket, nem beszélve arról, hogy ez a munka örömet nyújt a számukra. Benne vannak minden napon az Úr Jézus vérkeringésében! „Tudtotokon kívül angyalokat vendégeltek meg”- ahogy az Ige is mondja, enni adnak a éhezőnek, ruhát adnak a ruhátlannak, és sorolhatnám a jó cselekedeteket, mert vezérelve vannak Isten Lelke által. Jézus mindent megmondott nekünk, semmi sincs előlünk eltitkolva, ha figyelünk az Ő hangjára, és megtesszük azokat az utasításokat, amit sugall nekünk, akkor a jócselekedetekben nem fogunk megfáradni. Van tehát boldog idős kor, mikor nem az élete utolsó napját várja az ember, hanem hálát ad minden napért még, amit az Úr munkájában tölthet el.  Ha benne vagyunk az Úr vérkeringésében, nem az számit, hogy hány évesek vagyunk, hanem az, hogy a szívünkben Jézus benne él -e? Láttam fiatal keresztyént ülve dicsőíteni, de volt olyan hogy 85 éves testvérnő, aki fennállva, boldogan tapsolva dicsőítette az Urat. Én kívánom minden testvéremnek, hogy dobbanjon együtt a szíve Jézus szívével, hogy a földön kiszabott életét boldog hívőként élhesse meg!