Hálaadó nap
Isten egy jó Isten! Soha nem hagy magunkra, mindenkor az emberek megmentésére törekszik, még akkor is így van, ha mi ezt másként látjuk.
Gyakran előfordul, hogy kéréseink nem teljesülnek, és majd később derül ki, hogy Isten azért nem adta meg, mert nem a mi javunkat szolgálta volna. Ilyenkor látjuk a mi bölcstelenségünk mellett, Isten bölcsességét!
A Hálaadó ünnepek nagyon szépek! A gyülekezet minden tagja készül erre a napra, ki süteménnyel, ki verssel, énekkel, de a legfontosabb, hogy hálával telt szívet akar mindenki az Isten elé vinni.
Ez az alkalom mindenképp más, mint a többi. Nem csak elmegyünk az Istentiszteletre, hanem tudatosan Neki akarjuk a hálánkat kifejezni.
Az ünnepi asztal fel van díszítve mindenféle zöldséggel, gyümölccsel, borral, kenyérrel, szimbólumként azon gazdag termésekből, amit az Úr adott ebben az évben.
Jó látni a szeretettől sugárzó, mosolyra fakadó arcokat, akik nem parancsra teszik, hanem a Szent Szellem, teszi őket ünneplővé.
Szép ez a nap! A testvérekkel együtt ünnepelni az Urat, és hálaáldozattal megtelt szívünkkel dicsérni Őt.
Azonban elgondoltató az, hogy évente egyszer kell ezt nekünk gyakorolni? Csak ezen a napon tudjuk, hogy Isten jó, és minden tisztelet Neki jár? Mi is van az év 364 napján? Akkor lehetünk egymásmás felé türelmetlenek, akkor nem látjuk Istent jónak? Jöhet a szürke hétköznap, az unott Istentiszteleti alkalmak? Sajnos a gyakorlat ezt bizonyítja, hogy az emberek szeretik az ünneplést, mikor felhőtlen minden, mert akkor nem gondolnak a mindennapi küzdelmekre. Pedig a mindennapi küzdelmekben is ott van az Úr, és az Ő angyalaival harcol értünk. A szellemi ember tudja mind ezt!
Próbáljuk gondolatainkat átreformálni e témában, és próbáljunk a hétköznapokban, a harcokban, a küzdelmeink közepette is azt látni, hogy velünk van az Úr!!! Ő akkor is jó, és értünk mindent megtesz meg, hogy egységben gyermekei maradhassunk! Legyen ez így! Ámen