Egy öreg Bibliában érdekes szövegre bukkantam, a Jézus halálát leíró bibliai szakasz mellett (LK.23:32-43)amit valaki odaírt: „Egyik ember bűnös volt, a bűneiben halt meg. A másik ember bűnös volt, de bűn nélkül halt meg. A harmadik ember nem volt bűnös, de a bűn miatt halt meg. Kik voltak ezek?

Aki bűnös volt, és bűnben halt meg: Az egyik gonosztevő, az ország törvényei szerint méltó büntetést kapott. valószínű dühös volt saját magára, mert hagyta magát tetten érni. Dühös volt a bíróra, aki elítélte, és dühös volt mindazokra, akik cserbenhagyták. Sőt különösen dühös volt arra a Jézus nevű emberre, aki mellette ártatlanul függött a kereszten. Nem volt nehéz olyan valakire haragudni, aki kijelentette, hogy ő a világ világossága és reménye és most ugyan úgy függött a fán megfeszítve, mint egy közönséges bűnöző. Ez a lator káromolta Jézust, hogy képtelen önmagán, és bárki máson segíteni. (LK.23:39) Ez a gonosztevő önmagában hordott és megtartott bűneivel halt meg.

Aki bűnös volt, de bűn nélkül halt meg: A másik gonosztevő, aki ugyan ezen a napon halt meg, először csatlakozott azokhoz, akik kigúnyolták az Úr Jézust.
Egy ideig ő is úgy gúnyolta, hogy ha valóban ő a messiás, akkor mentse meg magát. ( Mt. 37:44)
De amint besötétedett, ennek a gonosztevőnek a szívében változás történt. Odaszólt a társához és azt mondta: „ Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyan az az ítélet alatt vagy. MI ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de Ő semmi rosszat nem követett el. Majd igy szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a királyságodban! Erre ő így felelt neki: „Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomba.” ( KL.23:40-43)
Ez a néhány szó fontos kijelentése az Újszövetségnek. A bocsánat és az örök élet mindenki számára adott, aki hisz az Úr Jézusban. Sem több, sem kevesebb nem szükséges az üdvösséghez. Egyedül a Krisztusban vetett hit jelenti az örök életet.
Ennek a gonosztevőnek nem volt ideje rendezni a múltban elkövetett bűneit, de hitt az Úr Jézusban. Ez az út jelentette számára a örök életet. ( Ján.3:16-18)
A hit legegyszerűbb kijelentésére válaszként az Úr Jézus a bűn bocsánatáról biztosította a gonosztevőt. Bár ez az elítélt a bűne miatt halt meg, de bűn nélkül.
A Mennyek bírája levette vétkeit a válláról, és helyette az Úr Jézusra, a bűnök hordozójára helyezte.

Aki nem volt bűnös, de bűn miatt halt meg: Az Úr Jézus volt az, aki azon a napon magára vállalta a világ bűneit. Meghalt a világ bűneinek terhével, de nem volt benne semmi bűn. Három nappal később feltámadt a halálból, és megmutatta, hogy tragikus halála nem volt tévedés. Sebhelyekkel a testén, a feltámadt Jézus bebizonyította a tanítványainak és azóta millióknak, hogy vállalta az Isten ítéletét és vállalta a halált.
Ami csodálatos, hogy ez a mi történetünk is, mert Ő volt helyettünk és miattunk, bűneinket hordozva. ott voltunk mindannyian és vagy az első, vagy a második gonosztevőhöz hasonlóan felelni fogunk a tetteinkért.
Nem a szavak tesznek különbséget, hanem a hit. ha nincs hited, de akarod, hogy legyen kérd Istent és Ő ad. Ha nehéz ezt tenni, kiálts igy: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!” MK. 9:24)

Írta: Martin Rindler