Mindenki aszerint adakozzon, amit a szíve diktál, hisz azt mondja az Ige: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg nektek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”
Természetesen szinte minden gyülekezetben más-más szokás van az adakozást illetően. Van, ahol az ajtónál ki van téve a persely, és mikor bejön a testvér már bedobhatja az arra szánt összeget.
Van olyan gyülekezet, ahol az alkalom végén körbe mennek egy kis kosárkával, és abba teheti meg mindenki az odaszánt összeg beadását. Lehetséges ez a formája egy kicsit tolakodóbb, ugyanis, nem biztos, hogy éppen van pénze a testvérnek, amit oda szánt. És leginkább más is látja, mennyit tesz be a kosárba.
Tény az, hogy mint ahogy az ige mondja, „ezzel próbáljatok meg engem..”
Hallottam olyan megjegyzést világi ember szájából, hogy „adót kell fizetni a templomba, és én azért nem járok”- de ez az ember, arra nem gondol, hogy annak a gyülekezetnek vannak rezsi számlái, és más kiadásai, amit ebből a pénzből kell finanszírozni. Mint a családoknál kifizetik ezeket az összegeket, így a gyülekezetbe járók adják össze erre a kiadásra a pénzt.
Istentől kapunk mindent, és abból csak egy kis részt kell beadnunk, hogy működni tudjon az a gyülekezet, ahol annyi boldog órákat eltölthetünk az Úr jelenlétében.
Engedjünk Isten szavának, hogy elvehessük azokat az áldásokat, amit szán nekünk!