Régóta foglalkoztatott engem az a gondolat, hogy ki hogyan rakná fontossági sorrendbe a következő fogalmakat? „ Isten szeretete, a szolgálat, és a család” – ezért megkérdeztem egy néhány testvéremet, akik különböző válaszokat adtak: - Volt, aki ezt mondta, hogy: „elsőként természetesen Istent kell szeretni, majd a családot, és végül jöhet a szolgálat. Mert ha a feleség nem ért egyet a férjjel, akkor a szolgálat rovására megy.”  (Igen, ha megtéretlen a feleség!)
- Volt, aki azt válaszolta, hogy Isten iránt érzett szeretete a szolgálatot teszi a második helyre. (Persze az emberek ezt vitathatják, mert különbözőképpen állnak ehhez a kérdéshez. )
Több ember meghallgatása után rájöttem, hogy az első hely mindenkinél Isten szeretete volt. A szolgálat és a család között alakult inkább vita, hogy melyik előzze meg a másikat?
- Vannak szolgálók, akik oly mértékben eltúlozzák a szolgálatot, hogy valóban még a hívő családja is megsínyli. Azért nevezem hívő családnak, mert azok természetesnek veszik, a szolgálat fontosságát! Azt, hogy a család a szolgálat miatt hiányt szenvedjen, Isten nem kéri! Isten gyönyörködik a férj gyengédségébe, ha feleségének egy szál virágot ad át, vagy elmennek együtt néhány napra pihenni, vagy csupán együtt sétálnak, és beszélgetnek. Ez nagyon fontos, hogy tudjanak együtt beszélgetni! Legyen rá idő kicserélni gondolataikat, és legyen idő egymásnak a szeretetük kimutatására. Bölcsen mindent ékes rendbe lehet tenni!
- Vannak fiatal családok, ahol a férj alig érkezik el a szolgálatba, mert a kisgyermeket neki kell megfürdetni, etetni, mert az anyuka azt igényli.
- Volt viszont olyan szolgáló, aki annyira a családot részesítette előnybe, hogy az Isten szolgálatát feladta azért, mert párjának teljesíteni akarta a kérését. Azonban Isten hamar válaszolt erre a lépésre: nem áldotta meg ezt a házasságot.
Tehát amint látjuk, számtalan elgondolások vannak a szolgálat és család fontosságának sorrendjében.
- De volt olyan pásztor feleség, aki a barátnőjének panaszolta, hogy férje mindig szolgálni megy, és ő már ezt nem bírja. Mire a magát hívőnek valló barátnő azt a tanácsolta: „Váljál el tőle!” Valószínű egyik hölgy sem volt személyes ismerőse Jézusnak.          
Mindezek után én is kifejtem a véleményemet, amivel nem muszáj egyet érteni, de egy gondolkodást mindenképp megér.
Nos, én úgy látom, hogy valóban elsőként Istent kell szeretni, majd a szolgálat a fontos, és harmadiknak a család!
Lehet, hogy sokan megvétózzátok ezt a felsorolást, de megindokolom, és talán sikerül elfogadtatni!
Tehát Isten szeretete után, Isten szolgálata következik, mert abból fakadóan Ő van legközelebb hozzánk! Olyan családban, ahol a feleség megtért keresztyén, ott nem lehet vita tárgya mindez. Milyen önzés lenne egy feleség részéről, ha a férjét azzal bántaná, hogy megint szolgál! Ez egy keresztyén házasságban természetes, és öröm, mert sok gyülekezetben nők is szolgálhatnak, dicsőítésben, vagy vers szolgálatban, bizonyságtevésben.
Hangsúlyozom, hogy ha valaki Istent szereti, akkor örömmel szolgál neki, és ebből baj odahaza soha nem lehet! Természetesen emberek vagyunk, és szükség van a párunkra, és a gyermekeinkre, és erre is kell időt szentelni! De mikor? Isten, ha látja az odaszánásunkat, bőven fog időt adni a családunkra is, de mindenképp Ő felteszi a kérdést: „Péter szeretsz te engem?” És mit válaszol rá a bölcs keresztyén? „ Igen szeretlek Uram!” És ha szeretünk valakit, azt követjük, mert jó a közelségében lenni, és szeretetünket úgy bizonyítjuk, hogy szolgáljuk mindenekfelett!
Hallottam azt a kijelentést is: „Semmit sem kell eltúlozni!” Valószínű ez az ember nem tudja, hogy Jézusnak nem kell a te darab szíved!! Ő a teljes szívedet kéri! És a pásztor feleségnek nem kell elválni, hanem neki is részt kell vállalni Isten munkájában! Biztos vagyok benne, hogy az Úr fog nekik időt adni arra, hogy a család békességben együtt lehessen
Volt olyan ember, aki azt mondta, hogy Isten önző, mert mindent magának kér.
Nem! Mi mindent Istentől kapunk, benne van a bizalmunk, reménységünk, benne van a hitünk! És soha Benne nem csalódtunk!!! Mert ha Isten valamit nem tett lehetővé, azt később láttuk be, hogy mennyire jó, hogy úgy történt.
Talán egy Igével támasztanám alá véleményem indítékát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak! Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
Mert mind az ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világtól.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (János Evangélium 2:15-17)
És talán minden elégedetlen szolgáló feleségnek üzenem, hogy: „Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek.”  Máté 6:33
Kedves Testvéreim! Szíveteket megvizsgálva gondoljátok át, ti hogyan raknátok sorban a három fogalmat?
Mi a legfontosabb a ti számotokra? Vizsgáljátok meg, hogy mi a fontosabb az örökélet, vagy a mulandó földi dolgok?