Zsoltárok 139: 23-24 „Vizsgálj meg engem, oh Isten és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat.
És lásd meg, van e nálam gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!”
Mikor Igét kerestem, az Igei gondolat megírásához, elkezdtem lapozni a Bibliámat. Szinte az első percben, szemem megpillantotta e két versszakot, és szívemben rögtön éreztem, hogy az utolsó idők egyik legaktuálisabb üzenete a hívők számára.
Dávid a legtöbb Zsoltár írója, a fent említett 2 versben láthatóan, vágyik az Istennel való szoros kapcsolatra, de tudja, ez csak úgy lehet, ha Isten megvizsgálja és megtisztítja őt.
Milyen csodálatos példa ez a mai ember számára is. Most az utolsó időkben, (ahogy a Biblia is írja:” Még az igaz is alig áll meg”) Tehát, Dávid rajongása az Isten után, abban nyilvánul meg, hogy teljesen átadja testét, lelkét az Istennek teljes átvizsgálásra, helyre állításra. Meg van benne az alázat, az odaszánás, a lemondás saját akaratával szemben is, és mindent felajánl, és mindenről lemond a cél érdekében. Tudja, hogy Isten a bűnnel nem vállal közösséget! Milyen egyértelmű a mondat: „Vizsgálj meg engem, oh Isten és ismerd meg szívemet” Tudatában van annak, hogy Isten mindent tud rólunk, ezért kéri Őt fel erre a feladatra. A kérése Isten felé nem csak az, hogy megvizsgálja bűnös e az élete, de vezérelje őt vissza az örökkévalóság útjára.
Dávid példával járt elől, mindannyiunk számára. A Zsoltárokban számtalan helyen olvashatjuk rajongását az Úrért, sőt másokat is erre szólít fel.
A ma emberének, aki még inkább közelebb van Jézus visszajöveteléhez, nem ezt kellene tenni? Sajnos még a hívők között is van, aki nem veszi komolyan, hogy bármikor visszajöhet az Úr, vagy haza hív, mielőtt mi gondolnánk! Milyen jó lenne, ha mindannyiunk szívében lenne hely, Isten számára. Ha Őt tartanánk annyira fontosnak, hogy neki adnánk a bizalmat életünk fölött. Dávid szavaiból egyértelműen kitűnik a bizalom, amit Isten iránt érez. A ma embere hivatkozik a munkára, tanulásra, családra, más jellegű elfoglaltságára és tele rakja a szívét mindennel. Nem tud olyan bizalommal lenni Isten iránt, mert Isten távol van tőle. Ismerek olyan hívő embert aki „imádja” gyermekét, a másik férjét, vagy éppen a feleségét, legkedvesebb barátját, de ezek az emberek előbb- utóbb rájönnek, célt tévesztettek! Dávid, Istenhez könyörgött, mikor ellenségei üldözték, mikor hála volt a szívében, mikor dicséret volt az ajkán, mikor reggel felkelt, mikor lefeküdt, tehát mindenkor! Mint tudjuk az ő életében is bekövetkezett a bűn, de nem megtébolyodott, mint Júdás és még jobban a bűnbe ment bele, hanem mélységes bűnbánatot tartott, és igyekezett megtisztulni, és visszamenni az életadójához.
Nekünk is naponta imáinkban, fel kell ajánlani életünket annak, akitől kaptuk, hogy ő vizsgálja át, és figyelmeztessen, ha eltévelyedtünk. Milyen jó, hogy van lehetőségünk korrigálni, azt, amit elrontottunk. Milyen jó, hogy szószólónk van az Atyánál, és ha alázatban, bűnbánattal Hozzá megyünk, általa visszatalálunk az igaz útra.
És lásd meg, van e nálam gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!”
Mikor Igét kerestem, az Igei gondolat megírásához, elkezdtem lapozni a Bibliámat. Szinte az első percben, szemem megpillantotta e két versszakot, és szívemben rögtön éreztem, hogy az utolsó idők egyik legaktuálisabb üzenete a hívők számára. Dávid a legtöbb Zsoltár írója, a fent említett 2 versben láthatóan, vágyik az Istennel való szoros kapcsolatra, de tudja, ez csak úgy lehet, ha Isten megvizsgálja és megtisztítja őt.
Milyen csodálatos példa ez a mai ember számára is. Most az utolsó időkben, (ahogy a Biblia is írja:” Még az igaz is alig áll meg”) Tehát, Dávid rajongása az Isten után, abban nyilvánul meg, hogy teljesen átadja testét, lelkét az Istennek teljes átvizsgálásra, helyre állításra. Meg van benne az alázat, az odaszánás, a lemondás saját akaratával szemben is, és mindent felajánl, és mindenről lemond a cél érdekében. Tudja, hogy Isten a bűnnel nem vállal közösséget! Milyen egyértelmű a mondat: „Vizsgálj meg engem, oh Isten és ismerd meg szívemet” Tudatában van annak, hogy Isten mindent tud rólunk, ezért kéri Őt fel erre a feladatra. A kérése Isten felé nem csak az, hogy megvizsgálja bűnös e az élete, de vezérelje őt vissza az örökkévalóság útjára.
Dávid példával járt elől, mindannyiunk számára. A Zsoltárokban számtalan helyen olvashatjuk rajongását az Úrért, sőt másokat is erre szólít fel.
A ma emberének, aki még inkább közelebb van Jézus visszajöveteléhez, nem ezt kellene tenni? Sajnos még a hívők között is van, aki nem veszi komolyan, hogy bármikor visszajöhet az Úr, vagy haza hív, mielőtt mi gondolnánk! Milyen jó lenne, ha mindannyiunk szívében lenne hely, Isten számára. Ha Őt tartanánk annyira fontosnak, hogy neki adnánk a bizalmat életünk fölött. Dávid szavaiból egyértelműen kitűnik a bizalom, amit Isten iránt érez. A ma embere hivatkozik a munkára, tanulásra, családra, más jellegű elfoglaltságára és tele rakja a szívét mindennel. Nem tud olyan bizalommal lenni Isten iránt, mert Isten távol van tőle. Ismerek olyan hívő embert aki „imádja” gyermekét, a másik férjét, vagy éppen a feleségét, legkedvesebb barátját, de ezek az emberek előbb- utóbb rájönnek, célt tévesztettek! Dávid, Istenhez könyörgött, mikor ellenségei üldözték, mikor hála volt a szívében, mikor dicséret volt az ajkán, mikor reggel felkelt, mikor lefeküdt, tehát mindenkor! Mint tudjuk az ő életében is bekövetkezett a bűn, de nem megtébolyodott, mint Júdás és még jobban a bűnbe ment bele, hanem mélységes bűnbánatot tartott, és igyekezett megtisztulni, és visszamenni az életadójához.
Nekünk is naponta imáinkban, fel kell ajánlani életünket annak, akitől kaptuk, hogy ő vizsgálja át, és figyelmeztessen, ha eltévelyedtünk. Milyen jó, hogy van lehetőségünk korrigálni, azt, amit elrontottunk. Milyen jó, hogy szószólónk van az Atyánál, és ha alázatban, bűnbánattal Hozzá megyünk, általa visszatalálunk az igaz útra.