János Evangéliuma 17:9-16

 „Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök,
hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennük.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál,
hogy egyek legyenek, mint mi!
Mikor velük valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia,
hogy az Írás beteljesüljön.
Most pedig Tehozzád megyek; és ezeket beszélem a világon,
hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
Én a te Igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók,
amint hogy én sem e világból vagyok.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.”

 A fenti Igerész Jézus Főpapi imájából való idézet. Az egyik legkedvesebb Igerész számomra ez, hiszen csodálatos érezni azt a szeretetet, amit Jézus imájában elmondott szavak felettébb bizonyítanak. Nem sokkal az Atyjához való imádsága után elfogták Őt, és kimondhatatlan szenvedések hosszú órái következtek, Ő mégis abban a kevés időben, amit még a kínok nélkül, az Ő szeretett Atyjával való imaközösségben tölthetett, nem magára gondolt, nem magának kért erőt a passió idejére, hanem ÉRTÜNK könyörgött. „Én ezekért könyörgök… akiket nékem adtál... és megdicsőítettem őbennük.” Kedves Testvéreim! Ezek mi vagyunk, az akkori tanítványok mellett a ma emberéről is szó van, hiszen mi is azok vagyunk, akik Néki adattunk, akikben Ő megdicsőülhet.  Milyen megindító arra gondolni, hogy ennek az Igének igazán személyes vonatkozása is van. A Mester akkor és ott, Önmagára nem gondolva érted és értem esedezett, hiszen mi Néki adattunk, az Övéi vagyunk.

„Én nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak… tartsd meg őket a Te Nevedben, akiket nékem adtál.” Milyen egyszerű lett volna Jézusnak csupán arra gondolni, hogy a szenvedések után Ő újra visszatérhet az Atya jobbjára, a dicsőséges királyságba, ahol az örök dicséretekben lakozhat. Az Ő féltő szeretete azonban ismét csak ránk gondol; az övéi még e világban vannak. Ha valaki, Jézus igazán megismerte, milyen gyötrelmekkel, megvetésekkel, kísértésekkel kell szembenéznünk e világban. Ezért is esedezik az Ő Atyjához: „Tartsd meg Őket… akiket nekem adtál.”

„Mikor velük valék a világon, én megtartám őket a Te Nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülük…” A Jó Pásztor tökéletes munkát végzett.  Vigyázott az Ő bárányaira, füves legelőköz terelgette a nyájat, tanítgatta őket, hogyan tudják megvédeni magukat és egymást a veszedelem idején. Itt e földön megmutatta az utat, és megtanította, hogyan kell járni azon.

És ahogyan tudjuk, féltő szeretete egyetlen percre sem hagyott magunkra, hiszen Mennybemenetele után elküldte hozzánk ama Vigasztalót, az Ő Szent Szellemét. Dicsőség legyen Jézusnak, hogy soha nem hagyott sorsunkra, hanem e világ okozta nehéz körülményekben mindig ott volt az övéivel akár személyesen, akár az Ő Szelleme által.

            „…a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.” Ha ezt az Igét olvasod, és megtapasztalod, hogy e világ nem fogad be téged, elkeseredés helyett légy büszke! Büszke arra, hogy nem e romlandó, hazug világ a te otthonod, hanem maga a Királyok Királya készített neked helyet maga mellett. Igen, légy büszke arra, hogy a te Urad nem e világból valónak tart téged, hanem fiának, családjához tartozónak: „Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.”

 

            „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Vajon ha már bebizonyosodott, hogy nem e világból valók vagyunk és helyünk is van a Mennyei otthonban, miért kell mégis e világban maradnunk? – Jézus szeretete hatalmas. Mindennél jobban szeret Téged és engem, de éppúgy szereti azokat az embertársainkat is, akik még nem tudnak az Ő szeretetéről. Testvérem, e világban tudunk fények lenni és sók lenni, ezért kell e világban maradunk, hogy világosságot mutassunk és megízesítsük az ízetlen, szürke világot, amely elnyeli a tudatlanokat  és gyengéket. Feladatunk, hogy megmutassuk Őt: „…és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.” (Ézsaiás 43:12)

            Jézus mindenkire kiterjedő szeretete nem kéri, hogy vétessünk ki e világból, de esedezik: „őrizd meg őket a gonosztól”.  Mennyei seregek vannak mellénk rendelve, az Úr hatalmas keze hárít el csapásokat. Az övéiért felkel, mint Győztes Oroszlán és megfutamítja az ellenségünk táborát. Soha nem vagyunk magunkra hagyatva. Ahogyan halála előtti imájában, ma is, minden percben ránk gondol, érettünk esedezik és megtartja övéit e világban.