2010. november 1. - 2010. november 7.

Jézus milyen egyértelmű választ ad arra a kérdésre, amit sok keresztyén érinteni sem mer, vagy éppen kényelemből nem akar róla beszélni. Számtalanszor megtapasztaltam, hogy vannak hívő emberek, akik természetesnek veszik, ha a közvetlen rokonaik nincsenek megtérve. Nem zavarja őket a névnapi összejövetel, világ zene, trágár beszéd, ittas emberek megjegyzései, sőt egy igazi lagziba is elmennek, ha hívják őket, és úgy táncolnak, mint a világi barátaik. Sajnos ők a vérszerinti rokonságot tartják fontosnak, ezzel viszont bizonyítják a hitetlenségüket, mert nem hisznek abban, hogy a hitetlen emberek a pokolra jutnak. Legtöbbször már odáig jut a helyzet, hogy a hitetlen rokon vagy ismerős függőségben tartja a hívő embert. Lehet ez anyagi, szerelmi, munkatársi vagy bármi, amivel el tudják terelni őket pl. szabadidő eltöltése egy világi helyen. Volt egy testvérem, aki azért nem jött el a gyülekezeti alkalmakra, mert rendszeresen családi ebédeket tartott. Fontosabb volt a családjával a közösség, mint az Úrral. Nekem is volt egy meglepő élményem. Látogatóba érkeztek hozzánk nővéremék, és egy idő után Istenre tereltem a szót, mire  kijelentette, hogy őt nem érdekli, benne a sátán /az ő szavaival élve: „főnök”/ él. Mondanom sem kell, beszélgetésünk félbeszakadt. Ő bejelentett egy olyan személyt, aki az én ellenségem, és még jól is érzi magát vele. Amit Jézus mondott, ez az én életemben is bizonyítható volt. /Ki az én testvérem? Nem a látszat hívők, hanem azok, akik életükkel követik az Urat./
Ismerek egy pásztort, akinek 4 gyermeke közül egy-két gyermeke van csak megtérve. Elgondolkodtató, hogy nem volt fontos a keresztyén életre való nevelés? Talán túl kicsik voltak a gyermekek s azt gondolták a szülök, hogy a gyermek úgysem érti, de később meg nagyon benne volt a világban, ahonnan nem volt vissza út?
Bárhogyan is van, de akik újjászületett hívők, azok megértik, és fáj a szívük ismerőseikért, akik még nem ismerték meg az Urat. Jézus Krisztus azt mondta: Tegyetek tanítványokká minden népeket! Nekünk ez a küldetésünk!  Soha ne veszítsük szem elől a célt, hogy nehogy az ellenség leszereljen bennünket, és saját útjára tereljen.
Jézus megmondta ki tartozik hozzánk: „Mert az, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát, az nékem a fitestvérem, nőtestvérem, anyám”.
Ha követni akarjuk a mi Urunkat, legyünk engedelmesek neki! Rendkívül kényelmetlen ez a téma, sok keresztyén számára. Nem akarják tudomásul venni, hogy nem követni kell a hitetlent, hanem imádkozni kell értük. Nem kell lemondani a leghitetlenebb emberről sem, de ha hajlandóság nem mutatkozik az Isten elfogadására, hagyjuk magára! Jézus azt mondta: „Ahol nem fogadnak benneteket, még a cipőtök porát is verjétek le a lábatokról!”
Másik Igében azt mondja az Úr: „Mi köze a hívőnek a hitetlenhez?” Természetesen emberi felfogással rendelkezünk, és sajnáljuk szeretteinket, de nem kell azonosulni velük. Ne járjunk el közösen szórakozóhelyekre, ne vegyük fel a szokásaikat csak azért, hogy ne veszítsük el barátságaikat.
„Mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” –mondta Jézus.
Jézus példával járt elől, hogy bemutassa, kihez kell nekünk tartoznunk, ki a mi anyánk, fitestvérünk, nőtestvérünk. A gyülekezeti testvéreink nekünk mindennél fontosabbak, hisz ők tartoznak Isten családjába, ahova mi is tartozunk.  Határoljuk hát el magunkat azoktól az emberektől, akik próbálnak bennünket, a világ felé csábítani. Soha ne tegyük, hogy gyülekezeti alkalom helyett, más szórakozást keressünk a legjobb barátunkkal, vagy rokonaikkal! Bármennyire is nehéz el kell hinnünk, hogy Jézus minden szava igaz. Ha azt akarjuk, hogy meglepetés ne érjen bennünket, jó ha megszívleljük az Igét: „Mert aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát az nékem fitstvérem, nőtestvérem és anyám.”