Az őrállók kötelessége

Ezékiel 33:8-9: „Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen halálnak halálával halsz meg, és te nem szólándosz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.”

Isten, Ezékiel prófétát állította az izraeli nép őrállójául azért, hogy megintse őket, ha szükséges az Úr nevében. Ugyanakkor kérte, hogy mondja el nekik azt is, hogy hallgassanak az intő figyelmeztetésre, mert Isten nem gyönyörködik a hitetlen halálában. „Térjenek meg gonosz útjukról és éljenek.”- mondta az Isten.( Ezékiel 33:11)
Nagyon sok esetben nem csak a hitetleneknek van szükségük a figyelmeztetésre, hanem azoknak a testvéreknek is, akik tévelygő, susárló, kritizáló magaviseletükkel rombolják, sőt bomlasztják az egységet, Krisztus Testét.
Ezért vannak testvérek, akik az Úrtól kapott szeretetükkel, bölcsességükkel megintik azokat, akik homályosan látnak, vagy tévúton járnak. Természetesen talán ez a feladat a legnehezebb, mert nagyon ritkán vezet eredményre. Ha a testvér egyébként is figyelmeztetésre szorul, akkor valószínű, messze jár az igazságtól, és ebből eredően szinte mindig kötekedésnek, bántásnak, veszi a szavakat. Volt példa arra is, hogy egy figyelmeztetés után azt mondta az egyik testvérnő: „Nem neked tartozok elszámolással.” Fájó dolog, mikor annyira lekezeljük az Istent, hogy a küldöttét elutasítjuk magunktól.
Be kell látni, hogy nem vagyunk egyformák a gyülekezetben sem. Éppen ezért, az egyik testvér komolyabban veszi a hitéletet, míg a másiknak elég az, ha jelen van az Istentiszteleten, és nem részese, csupán nézője az alkalmaknak. Természetesen ezt Isten is látja, és amíg az egyik testvér veszi az akadályokat, kapja a Szent Szellem ajándékait, termi a gyümölcsöket, addig a másik testvérek az irigységen, kritizáláson, pletykán kívül semmit nem teremnek. A megkapott Szentlélek ajándékait nem zsebben tartjuk, hanem szolgálunk vele. Az Ezékiel megbízatása is egy szolgálat, amit Isten bízott rá, és az a testvér, aki odamegy hozzád és szeretettel megint, ne utasítsd el, mert az Isten küldötte. Ha nem lenne az, nem szólna neked, hanem kárörvendően azt nézné, mikor vérzel már el. Ha nem Istentől van, azt is észreveszed, mert akkor szeretet nélkül csak rendre akar utasítani téged. Ne keverjük össze a kettőt!
Az őrállóknak az a feladatuk, hogy szóljanak, mert ha nem teszik: „de a vérét a te kezedből kívánom meg.”- mondja a fenti Ige.
Láthatjuk, nem az én akaratom szerint működik, hogy szólok -e a hitetlen, tévelygő testvérnek, vagy nem. Hanem szólni kell, mert ha az elvész, az én tőlem lesz számon kérve. Innentől kezdve nincs miről beszélni! Akiknek a Szent Szellem ajándékokat adott, a megtermett gyümölcsök, segítségével, tenni kell a dolgukat, ha akarják, vagy ha nem! Egy vagy két lélek, mindenképpen, kockán forog! A fenti Ige mindenkit int, azt is, akinek szólnia kell, és azt is, akit szólítani kell. Isten azt akarja, hogy az őrállók szóljanak, és a hitetlenek, tévelygők megtérjenek. Így mindkét lélek megmenekül.
Van, mikor nem tudunk mit tenni, mert gőgös, büszke visszautasításba ütközünk, ilyenkor fáj a szívünk, mert látjuk az elvesztett lelket, akit a sátán hazugságokkal megkötözött, és már nincs ereje eljönni tőle. Talán túl régen szolgál már a sátánnak és már nem ismerős az igazság tiszta útja.
Bárhogyan is van, tegyük, amit Isten kér tőlünk! Mentsük ki a foglyokat, ha még nem késő! Isten azt akarja, hogy mindenki éljen, hisz egyetlen Fiát adta minden ember bűnéért.
Őrállók, tegyük hát a munkát, amit Isten elvár tőlünk!