János Evangélium 21:15-17
Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

Az Újév elején, mikor fogadalmakat teszünk, mikor kérésekkel ostromoljuk az Urat, gondolunk -e arra, hogy Jézus megáll előttünk és megkérdezi tőlünk: - Szeretsz -e engem? Jobban szeretsz –e, mint a családodat, barátaidat, mint a szenvedélyeidet?
Mi a válasz rá? –Igen szeretlek Uram! Kimondjuk könnyedén, természetesen, és tesszük dolgainkat pontosan ellenkezőleg, mint ahogy az Úrnak megígértük. Sokszor lelkiismeret furdalás nélkül.
Elgondolkodtunk már rajta, hogy hányszor voltunk Péterek? Hányszor nem azt tettük, amit ígértünk, és hányszor azt, amit nem szabad lett volna?
Mikor harmadszorra is megkérdezte Pétert az Úr, ő megszomorodott, és azt felelte. – Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek Téged! És az Úr rábízta az Ő juhait, hogy legeltesse azokat.
Gondoltunk már arra, hogy hányszor voltunk Péterek akkor is, mikor beszélni kellett volna, és mi hallgattunk? Nem beszéltünk róla, hogy mi hívők vagyunk, ez is egyfajta megtagadás. Nem vittük az Evangéliumot, ami Jézus missziós parancsa!
Péter megszomorodott, mikor harmadszorra is megkérdezte az Úr tőle:- Jónának fia, szeretsz -e engem? Ez a szomorúság a megbánás jele volt bűnei felett.
Gondoljuk át mi is bűneink sokaságát és szomorodjunk meg rajta! Mennyi hiábavaló dolgot, mennyi szándékos bűnt elkövettünk.
Ha nem tettük az év utolsó napján, még megtehetjük az esztendő kezdetén. Bánjuk meg, ami nem Isten tetszésére szolgált és kezdjük újra Ő vele!
Ha le tudjuk tenni a kezünkből mindazt, amit még a világból hoztunk magunkkal, akkor tudjuk átvenni igazán a Szent Szellem ajándékait. Az igazi megtérés az, ha gyökeresen megváltozik az életünk, ha újjá születünk, amit eddig értéknek tartottunk, most az Úrért elhagyjuk. Megváltozik a szemléletünk, kicserélődnek a barátaink, szabadidőnkben az Úr közelségét keressük. Miért ne tennénk ezt, hisz az Úr is keresi folyton a mi közelségünket:
A Zsidókhoz írt levél 13:5-ben „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” Ez egy ígéret, ami megáll!  Hiszen Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!