„Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja,És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.„ (Máté 24:44-51)

Gyakran még a keresztény ember is olyannyira belemerül a földi élettel járó problémamegoldásokba, a jobb megélhetés utáni hajszába, hogy elfeledkezik arról, MI IS A VÉGSŐ ÚTICÉL… Egy énekíró így fogalmazott: „Ez a Föld, nem az én hazám…” Kedves Testvérek, bármilyen hatalmas házat sikerül építenünk, bármilyen irigylésre méltó életkörülményeket is sikerül megteremtenünk… mindez csak egy ideiglenes élmény az életünkben. A legféltettebb drágakincsedet is - amiért talán annyit dolgoztál – megemészti a moly és a rozsda. Jézus egyértelmű választ adott a jövőnket illetően: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.(János 14:2) Az Atyánk háza, melynek örökösei vagyunk a legcsodálatosabb hajlék, lehetetlen annál szebb házat építeni… Mit is gondoljunk hát? Ne törődjünk a megélhetésünkkel, mondjunk fel a munkahelyünkön, hisz ez a Föld úgyis csak egy rövid állomás az életünkben? Tudjuk jól, hogy nem erről van szó, de az Atya látni akarja a gyermekei szívében, hogy megingathatatlanul tudják HOVÁ TARTOZNAK, és aszerint élik az életüket. Istentől kérve áldást, javítgatják az életkörülményeiket, de SOHA NEM előbbre helyezve a földi gyarapodást az Isten munkájánál. Hiszen boldogság a keresztényeknek arra gondolni, hogy az Úrnak végzett szolgálattal a Mennyei házukat szépítgetik.

Mindannyian vágyunk arra, hogy hű és bölcs szolgának neveztessünk. „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga…?” Azt mondja az Ige, hogy a ház Ura GONDVISELŐVÉ teszi háza népén az ő szolgáját, hogy idejében adjon nekik eledelt. A hűséges szolga pedig munkában találtatik, amikor megjön az ő Ura. Ekképpen bízta ránk, a szolgáira Jézus Krisztus az ő népét. Arra vágyik, hogy gondviselői legyünk az ő népének. Mit is jelent „gondot viselni”? Rámutatni a helyes útra, szeretettel betölteni a szükségeket, támogatni a megfáradtakat, erősíteni a lankadt kezeket, egyszerűen ESZKÖZ LENNI ISTEN KEZÉBEN. A hűséges szolga „idejében ad eledelt” a rábízottaknak.  A népnek, aki talán még sötétségben jár, eledelre, az ÉLŐ KENYÉRRE – JÉZUS KRISZTUSRA van szüksége. A bölcs szolga elvezeti az embereket oda, ahol jól lakhatnak LÉLEKBEN, hirdeti az Urat mindenkor. A keresztény testvéreinek pedig az Úrtól elvett aktuális üzenetben hozza a friss eledelt idejében. A hűséges szolga nem fél az ő Urának hazajövetelétől, hiszen mindent akképpen tett, ahogyan az meg lett hagyva neki. Hazajő az ő Ura és az ő házanépe körüli munkában találja őt. A ház Ura az összes jószágát (mindenét) rábízza ezután - így válaszol a szolga hűségére. Mennyire vágyik arra a mi Urunk, hogy amikor eljön az Ő dicsőségében, akkor az ő szolgáit ne világi dolgokért vállalt túlórában, rokonok szórakoztatásában, dorbézolásban, önsajnálatban, vagy éppen lustaságban találja, hanem az ő népe iránti gondviselő munkában… Hiszen mit mond az Ige a másik szolgáról? Biztos ő is várta egy ideig az ő Urát, de aztán úgy gondolta: „Ó, van még idő egy kis kitérőre…  a ház Ura biztosan halogatja még a hazatérést, …” Talán azt gondolta ez a szolga, majd holnap rendbe szedi magát és végzi majd a munkát, de van még idő egy kis csapongásra… aztán megjött ennek a szolgának az Ura AZON A NAPON, AMIKOR NEM VÁRTA, és ABBAN AZ ÓRÁBAN, AMIKOR NEM GONDOLTA. Bizony, eljön az a nap, amikor nem lesz már idő… Mit mondhat az a szolga az ő Urának, aki nem végezte a rábízott munkát? Hivatkozhat-e arra, hogy a gyermeke a legújabb kiadású autóra vágyott és azért sokat kellett dolgozni? Hivatkozhat-e arra, hogy a nem keresztény család megsértődött volna, ha szolgálattal tölti az idejét és nem velük? Hivatkozhat-e arra, hogy a nem megbocsátás elvette minden erejét? Hivatkozhat-e arra, hogy fiatal, vagy éppen idős? A ház Ura nem kér kifogásokat. Egyetlen dolog fontos Neki: MUNKÁBAN TALÁLTA AZ Ő SZOLGÁJÁT?A részegeskedő, Urának eljövetelére felkészületlen szolga kettétöretik, képmutatók sorsára juttatik, ahol lesz nagy sírás és fogcsikorgatás. Nem kicsi a tét. ÖRÖK BOLDOGSÁG VAGY ÖRÖK SÍRÁS?

Jó, ha tudatosítjuk magunkban, életünk legfontosabb eseménye még csak ezután következik be: JÉZUS KRISZTUS VISSZATÉR. Bárhogyan is teljen a földi életed, ha hűséges szolgáló vagy, a legnagyobb boldogság még csak ezután vár Rád, azon a csodálatos helyen, ahol maga a Király készített helyet neked. A Mennyei Király arra vágyik, hogy amikor visszatér, büszkén tekinthessen Rád, mint hű szolgára, aki minden másnál értékesebbnek tartotta az ő Urának végzett munkáját. Kívánom, hogy ezt a mondatot hallhassuk a mi Urunktól azon a napon: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”(Máté 25:21)