„Hirdetek néktek nagy örömöt…” (Lukács 2:10)

Az angyal szavai ezek a pásztorokhoz, akik a kinn, a mezőn tanyáztak és vigyáztak az ő nyájukra, vagyis éppen végezték az ő munkájukat. Úgy olvassuk, egyszer csak az Úr dicsősége körülvette őket, megjelent az Úrnak angyala és szólt hozzájuk, örömhírt hirdetett nekik. Visszatekintettem az elmúlt időkre az életemben és a szeretteim életében… nap mint nap végezzük a munkánkat, mint ahogyan a pásztorok tették, „tanyázunk” a munkahelyünkön és őrizzük a ránk bízott dolgokat, legtöbbször megfáradtan. De ma megszólalt az üzenet az én szívemben is: ÖRÖMHÍRT hirdetnek ma Neked és nekem.

Öröm… az emberek – ha lehet, ma még inkább - ki vannak éhezve az örömre, boldogságra, mert a felgyorsult világ meggyilkolja a szép pillanatokat, amik akár kisebb örömöt okozhatnának. Készülve az ünnepekre oly sokan felteszik a kérdést: „Vajon mivel tudnék örömet okozni a szeretteimnek?” És hát olyan behatárolt, beszűkült az emberi lény, hogy csak azt látja, ami a szeme előtt van. A szemünk előtt pedig megannyi hamis reklám sorakozik. Megszületnek hát a „csodálatos” ajándékötletek az életunt arckifejezést hordozó Barbie babáktól a gyilkossági történeteket megjelenítő könyvekig… amikkel az emberek egymásnak „örömöt” kívánnak okozni. Én magam is szeretem az ajándékozást, szeretem, ha a szeretet tettekben is megnyilvánul, de szívemig hatott az érzés, hogy ne érjük be kevesebbel, hanem fogadjuk el az igazi, valós tényen és valós személyen alapuló örömöt. Talán nektek is hosszú volt ez az év… talán ti is elfáradtatok a mindennapok nyomásában, talán ti is tapasztaljátok, milyen eltorzult ez a világ és mi mennyire nem illünk bele… Ma a monoton zajban felhangzik egy kedves, csengő dallam… a sok megszokott napi információ között egy jó hír, ami felülír mindent… Ma Hozzád és hozzám is szól Isten angyala: „Örömhírt hirdetek néktek!” Örömhír ebben az egyre romló világban? Igen, ha minden jó dolog az életedben, el is vesztette értékét, ha minden kedvesnek tűnő emberről ki is derült, hogy hihetetlenül meg tud bántani… Egyetlen öröm akkor is marad Neked, a legnagyobb örömöd, melyet nem veszíthetsz el. Igen, van ma egy öröm, ami a tiéd, akármi történjen is, mert több, mint 2000 évvel ezelőtt valaki válaszolt egy kérdésre, mely a Mennyekben hangzott el. Jézus Krisztus azt mondta az Atyának: „Küldj el engem!” Igen, eljött a Király, hogy szegénnyé legyen, eljött a Bűntelen, hogy magára vegye a vétkeinket és megváltoztasson mindent.

„És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.”(Lukács 2:10-12)  Az egész népnek öröme ez, mert nekünk, értünk született Krisztus, a MEGTARTÓ. Minden ezen a napon kezdődött el… Ezen a napon született meg a reménységünk, ezen a napon született meg Jézus, hogy elvégezze a számunkra oly fontos megváltást. Mi lehet nagyobb öröm annál, hogy az Ő születése, kereszthalála végett részese lehetsz az Ő csodálatos országának? Van-e más öröm, ami nem múlik el, ami ekkora jelentőséggel bírna az életedben? Van-e különlegesebb öröm annál, hogy Te értheted, érezheted ezt? Van-e valóságosabb öröm annál, mint az, hogy a Megtartó születésével a te életedben megszületett a kegyelem, a bűnbocsánat, vigasztalás?

Így az ünnep előtti héten tehát gondolkozzunk el… mivel is szerezhetnénk tehát örömöt szeretteinknek? Biztosan örülni fog egy pár jó meleg zokninak, igen… De adhatsz valami valóságosabbat, amely több néhány kedves percnél, hisz megváltoztat egy egész életet.

Mondj örömhírt szeretteidnek, a legtöbbet így teheted értük! Készülj szívedben te is, jelenjen meg egész lényedben ez az öröm, melyet az Úr személyesen Neked és nekem készített, mely átírta a történelmet és egy csodálatos jövőt hozott neked.

Ünnepeljük Őt!