„… úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái…” /2Kor 6,4/

Írja mindezt Pál a Korinthusi Gyülekezetnek… Az Ő életét és szolgálatát nézve pedig felkelheti érdeklődésünket, hogy mégis hogyan ajánljuk magunkat Isten szolgáiként? Mit valósított meg annak érdekében, hogy senkinek semmiféle megütközést ne okozzunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatukat – ahogy az előző igeversben is írja. Az ezt követő lista igen hosszú, de ez ne rémítsen el, sokkal inkább ösztönözzön minket! Nézzük, melyek lehetnek az első lépéseink!

„nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” – biztos vagyok abban, hogy Isten a legjobbat végzi el az életünkben, hogy igen jók a tervei is, amit felőlünk gondol. De igenis vannak völgyek. Elrettentésünkre a gonosz mindenféle eszközökkel próbálkozik. Ezen túl azonban a mi Urunk a legnagyobb szeretettel tanít. Ezek a helyzetek mérik meg igazán, hogy kik vagyunk, mire sikerült már eljutnunk, milyen valójában a jellemünk… Ezzel muszáj szembenéznünk! Bármelyik ember képes boldog lenni bőségben és magaslatokon, de csak Isten szolgája lehet példa a nyomorúságok közepette is.

„verésekben, bebörtönzésben” – amikor egyszer-egyszer már azt érezzük, hogy a mi életünk nehézségeihez foghatót még senki nem élt át, akkor gondoljunk csak nyugodtan Pálra. Nem ismerek személyesen olyan embert, akinek ilyen dolgokon kellett volna átmennie, de ha így is lenne ez az egyik legjobb színtere volt az Apostolok Cselekedeteiben egy csodának, amikor a dicsőítők előtt megnyíltak a börtönajtók. Mindenkor higgyünk a kimenekedésben!

„virrasztásban, böjtölésben” – ezek nem könnyű dolgok. Már egészen arról szólnak, hogy nem látható dolgokat teszünk, és nem is abban bízunk, hogy fizikai módon megnyilvánuló erőfeszítéseink végeznek el egy munkát, hanem lélekben küzdünk Istennek adva a lehetőséget, és ezzel együtt a dicsőséget is!

„tisztaságban” – nélkülözhetetlen egy edény tisztasága, ha használni szeretnénk. Megeshet, hogy kicsit repedt, sokat megélt eszközt veszünk a kezünkbe, de olyat, ami nem tiszta sosem. Isten is azt keresi, ha szolgálatra keres közöttünk alkalmas eszközt: vajon ki tisztogatja magát? Ki utálja a bűnt? Kinek nem drága feladni magát azért, hogy Isten legyen naggyá? Legyünk mi azok!

„Szentlélekben” – Ő indít akkor, amikor kell, ahhoz, akihez kell, ott ahol kell, úgy ahogy kell. Úgy hagyott itt Jézus a feladatra minket, hogy a Szent Szellem pártfogására bízott, ezen az egy módon lehet eredményes, amit teszünk. Mindenkor bátran hívjuk a Szentlelket!

„képmutatás nélküli szeretetben” – nem csak azt írja itt az Ige, hogy szeretetben. Fontosnak látta Pál, hogy megkülönböztessen egy olyan szeretetet, ami bár törekszik, de mégis kevés marad, és csak kifelé mutatkozik, lényegében viszont nem igazi. Néha beleesünk a hibába, hogy a szó negatív értelmében vesszük parancsnak azt, hogy egymást szeressük, és igyekszünk ezt teljesíteni erőből, sikertelenül. Igyekezzünk szeretni úgy, ahogy Ő szeret!

„az igazság igéjével” – mint katonák, mi is csak fegyverrel vagyunk teljesek. Az Ige a reményünk, a táplálékunk, az eszközünk arra, hogy elvégezzük, amire bízattunk. Nem csak megerősít, de képessé tesz arra, hogy mi is felvegyük a küzdelmet az ördög ellen, ahogyan Jézus a pusztában tette, az Ő szolgálata az első számú példa. A mi szavunk nem ijeszti el az ellenséget, hacsak nem az élő Isten szavát visszhangozzuk!

„Isten erejével” – az emberi erő véges, igen jól körülhatárolható. Van, amit képesek vagyunk megtenni a legtöbben, van, amit csak nagyobb fizikai erőt képviselők tudnak kivitelezni, és van egy pont, amin túl kevés minden próbálkozás tőlünk. Az emberi szíveket magához téríteni, betegséget valósággal meggyógyítani, növekedést adni és számtalan dolgot még egyedül Isten tud megtenni. Hagyjuk az Ő erejét áradni és cselekedni!

/2Kor 6,4-7/

Pál szavai tökéletesen egybe foglalják a végén mindezt: „mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.”  /2Kor 6,10/