„Nem minden, aki ezt mondja nékem: „Uram! Uram!” megy be a Mennyek országába, hanem aki cselekszi az én Mennye Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk –é, és nem a te nevedben űztünk é ördögöket, és nem cselekedtünk, sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Máté 7: 21-23)

 

A fenti Ige nagyon fontos üzenetet rejt magában, ami az egyszerű hívőknek, de ugyanakkor a szolgálóknak is szól. Sokan talán észre sem veszik a sorok között azt a néhány szót, ami életfontosságú mindenki számára! „Hanem aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát” Ebben a néhány szóban van az örök élet titka mindnyájunk számára! Tehát az Úr akaratát kell keresnünk, mi magunk emberi elgondolás alapján nem tehetünk semmi olyat, ami jó lenne a mi életünkre nézve.
Gyülekezeteinkben megtapasztalhatjuk, hogy vannak olyan testvérek, akik élik a saját életüket, és nem kérdezik meg Istent, hogy megegyezik-e az Ő akaratával a cselekedetük. Eljárnak a templomba, vagy gyülekezeti házba, tehetnek bizonyságot az Úrról, de különösen nem változtatják meg az életüket. Erről szól az Ige, hogy nem minden az, ha emlegetem az Urat, de nem cselekszem az Ő akaratát, akkor azt mondja az Úr: „Sohasem ismertelek titeket…..”
Egy ideje az én életem is betöltötte „Az aratnivaló sok, a munkás kevés” Ige által tett  felhívást, és szolgáló lettem a missziós gyülekezetben. Isten alkalmasnak talált, szükség volt rám, és végeznem kell ezt a munkát. Mellette természetesen más feladatok is vannak a gyüliben, amiket szintén meg kell oldani. Hétről hétre szükség van az Úrtól kapott erőre, bölcsességre. Néhányszor már azt éreztem, hogy csak kifele adok magamból, de utána nem töltök, mert időm nincs rá. Pedig csak az tud adni, akinek van miből, ha ő is utána tölt, de mindenkor szem előtt tartva az Úr akaratát.
Van, aki szellemi életét csak arra használja, hogy a szolgálatában előretörjön, de az ilyen ember előbb-utóbb magának tulajdonítja az áldásokat is. Sőt természetesnek veszi őket. Ha pl. gyógyító ajándékot kaptam az Úrtól, azt nekem használni kell, de az nem az én dicsőségem, hanem mindenkor az Úré! Ha szépen tudok zenélni, vagy énekelni, azt nem magamnak tulajdonítom, hanem az Úrnak köszönöm meg, hogy tálentumot adott, amit hasznosíthatok az Ő dicsőségére.
Hisz mindannyian jól ismerjük azt az Igét: „A dicsőségem másnak nem adom” tehát prófétálhatunk, űzhetünk ördögöket, nagy dolgokat cselekedhetünk, de ez egy sem a mi dicsőségünk.
Emberi természetünkből eredően, hajlamosak vagyunk arra, hogy Jézus nevét használva pl. egy gyógyítást magunknak tulajdonítsunk. Egyik testvér azt mondta: „A gyülekezet imádkozott egy bizonyos személyért, és az meggyógyult” Nem a gyülekezet imádkozása miatt gyógyult meg, mert az csak közbenjárás volt, hanem Jézus Krisztus hatalmas szeretete, gyógyító ereje által! Az Úr kegyelme által! Az ördögűzéshez is a hatalmat Jézus adta nekünk.  Ha a démonoknak parancsolunk, és azok engedelmeskednek, az nem a mi érdemünk, hiszen Jézus nevében tesszük. Mi csak eszközök vagyunk. Tehát magunk nevében nem tudnánk démont űzni, csak egyedül Jézus nevében!
Fiatalabb hívő koromban, sokszor hallottam, amikor az idős testvérek imádkoztak, mindig hozzáfűzték imájuk végén: „Uram legyen meg a te akaratod!” Mennyire igaz is! Mi ha imádkozunk, megkérjük az Urat, hogy adjon ezt vagy azt az illető személynek, vagy éppen gyógyítsa meg, de nem gondolunk arra, hogy megegyezik -e az Úr akaratával?
Egy nagy keresztyén összejövetel volt meghirdetve, és az előadás előtt félórával jött egy telefon hívás, melyben közölték, hogy az evangélista megbetegedett és nem tud elmenni. Nagyon el volt a pásztor keseredve, és letérdelt imádkozni. Egyszer csak egy hang szólt hozzá:” „Én ma meg akarom áldani ezt a népet, számtalan sok ember fog megtérni, mert ez az én akaratom, és rajtad keresztül végzem el.” Nagyon megdöbbent a pásztor a kijelentés hallatán. Mindannyian értjük ugye, hogy Istennek nem az evangélista számított, mert az Ő akaratát más által is elvégezte!
Mint látjuk, akár egyszerű hívő, akár szolgáló vagy, az teljesen mindegy, csak az a fontos, hogy mindig Isten akaratát cselekedd!
Jézus tanításaira jellemző, hogy nyílt, egyszerű választ ad a bűneink következményeire. A fenti Igénél figyeljétek meg! „Soha sem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Ugye milyen mellbevágó? Valószínű egyikőnk sem szeretné ezt az elutasítást kapni az Úrtól.
De Jézusnál mindig ott volt a kimenekítés is. Az Ige folytatásaként azt mondja: „Ha valaki hallja én tőlem a beszédeket és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez…..”
Tehát van lehetőség rendezni az elrontott dolgainkat. Ő maga mondja: „ha megcselekszi azokat”, akkor bölcs az ember, mert visszafordul a gonosz útjáról.
Kedves Testvéreim, kívánom az új év elején vegyük komolyan az utasítást, és használjuk ki a visszafordulás lehetőségét! Mindenkor kérjük ki a bölcs Mesterünk tanácsát az életünk minden percére! Legyen meg az Ő akarata az életünkben!