Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. János 4,14

Mindannyiunk élete szomjazik. Szomjazunk, de nemcsak víz után. Egy pohár víz a nagy nyári melegben, vagy több óra várakozás után nagyon jól tud esni. Ahogy viszont jött a jó érzés, úgy ment is. Vizet kívánó szomjúságunk azonban semmi amellett, amelyet bensőnk kíván. Öröm és békesség után szomjazunk mindannyian. Életünk arról szól, hogy keressük azt a forrást, amelyben megtaláljuk ezt a célunk. Az élet rengeteg kúthoz elvezet bennünket, minden kútnál belekapaszkodunk a reménybe, és csak azt kívánjuk, hogy ez legyen az utolsó, végre találjuk meg a békénk. Rengeteg időt, energiát fektetünk egy-egy ilyen kútból való merítésbe, de legtöbbször nem kell sokáig várni, és megcsalatunk. Ahelyett, hogy tikkasztó szomjúságunk oltották volna, megüresedve, letörve, kihasználva lépünk tovább. Mennél többet ittunk belőlük, annál csalódottabban hagyjuk őket magunk mögött és indulunk már kevesebb reménnyel a következő felé.

Gyakorlatilag minden ember életében eljön a pont, mint a samáriai asszony életében is, akiről az alapige is szól, hogy eljut a Kútig. Addig a kútig, amelyet valójában egész addigi életében keresett. Sajnos sokan a sok csalódás miatt, amelyeket a rossz kutakon szereztek, nem ismerik fel, hogy jó helyen járnak, és tovább lépnek más források irányába.

Mi, akik már megtaláltuk az igazság és a boldogság kútját, tudjuk, mit jelent annak ki nem apadó lehetősége. „Az ember soha többé nem szomjúhozik másra, hanem csak ebből a vízből kíván mindig többet és többet. Sőt, nemcsak önmaga lesz boldog és elégedett, hanem forrássá lesz mások számára is. Az igazi keresztény élet ad, gyümölcsözik, áldást áraszt a környezetében élő emberekre.” Feladatunk, hogy megmutassuk a kutat, mint Jézus a samáriai asszonynak, aki továbbvitte a kútból jövő bizonyságot, és sokakat vezetett még Hozzá.

Természetesen az életünkből nem tűnik el minden probléma, nem mondja sehol az ige sem, hogy soha többé semmi rossz nem történik velünk. De „vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.”  Ézsaiás 58,11 A nagy szárazságban, a próbákban is velünk lesz, ezt ígérte! Csak vissza kell mennünk, és meríteni egyet. Akkor újra fellobban a hit, erőt nyerünk, a remény újra szárnyra szökken, és megtapasztaljuk azt a békességet, amit csak Ő adhat. A Tőle nyert bizonyság által pedig mi is kútfejjé változunk. Ha sok ember válik kútfejjé, akkor valóban a „csapból is ez folyhat”, és van reményünk arra, hogy sok ember jusson még el a Kúthoz ebben az ínséges világvége közeli időben is.