„Ne tévelyegjetek, jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” I. Kor 15:33

Mikor készültem az Igei gondolat megírására, Isten leginkább ezt a témát helyezte elém, így kerestem néhány hozzá tartozó Igét, és látni fogjuk, hogy ezek a figyelmeztetések a mi javunkat szolgálják.
Mert azt írja Jakab Apostol 1: 16-ban: „Ne tévelyegjetek szeretett Atyámfiai!” De olvassuk el az előző verseket, ami így hangzik: „Senki sem mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem, mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, mikor vonja, és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság, bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemz” Mindez a bűntől való óvás, amit a 13-15 versben olvashatunk. És ezt szeretettel és nyomatékkal húzza alá a 16. versben leírt: „Ne tévelyegjetek!”
A Galata 6:7-ben olvashatjuk: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert, aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök éltet.” Nem szorul magyarázatra bizonyára ez a figyelmeztetés, hisz egyértelműen van megírva: Isten nem csúfoltatik meg, az ember, meg amit vet, azt aratja.
A 2Krónika 29: 11-ben szintén ezt a figyelmeztetést olvashatjuk: „Fiaim, most ne tévelyegjetek, mert az Úr választott titeket, hogy Ő előtte állván néki szolgáljatok, hogy szolgái legyetek néki, és jó illatot szerezzetek”
Most azonban térjünk vissza a kiválasztott fenti Igéhez, (IKor.15:33)!
Ebben az összetett mondatban, olvashatunk egy tiltásról, és annak be nem tartásának következményéről, amire az Apostol felhívja a figyelmünket. Nem hagyja lepel alatt azt sem, hogy kitől kell magunkat óvni! Egyértelműen kimondja: „gonosz társaságok”-tól.
A keresztyén emberek is ki vannak téve a világ csábításának, és aki nem elég bölcs, el is sodródik a világ árjával.
Régi keresztyén mondás az, hogy a szolgálókat 3 területen támadja a sátán: hatalom, pénz, paráznaság. Sok Isten szolgálója bukott már el a fent említett bűnök miatt. A sátán fülébe súgja, hogy milyen jó lenne, ha te lennél a pásztor, vagy a gyülekezet vezető, és ezt a gondolatot nem elhesegeti magától, hanem foglalkozik vele. Bekerül a szívébe is, és szembetűnően mindent megtesz a „posztért” való küzdelemért. Néha a látványosság nevetségessé teszi, de ő maga nem veszi észre, mert a sátán elhomályosítja a látását.
Míg a másik testvér, a gyülekezet rábízott pénzével hűtlenül bánik, természetesen lelkiismeret-furdalás nélkül, mert a sátán őt is meggyőzte, hogy amit tesz, az nem bűn.
És harmadikként említett bűn, a paráznaság. Az ördögnek sikerült jó néhány testvérünket a paráznasággal elbuktatni. A mércét, ha magunknak szabjuk az nem biztos, hogy Isten elvárásainak megfelel. Mindhárom esetben a sátánnak sikerült meggyőzni keresztyén testvéreinket arról, hogy amit elkövettek az megengedett vagy éppen még belefér a keresztyén életbe. Elhitték, és gyakorlatban meg is valósították. És mivel a test kívánságait hajtották végre, mint ahogy az Ige utal rá, ez „halált nemz”.
A sátán nem csak vezetőket akar az ő táborába elrabolni, hanem egyszerű tiszta lelkületű testvéreket is. A felsorolt néhány Ige figyelmeztet bennünket, hogy kerüljük a gonosz társaságokat!
Tulajdonképpen ki nevezné magát gonosz társaságnak? Egyetlen világi rendezvény sem nyilvánítja magát annak. Emlékszem, meghívtak egy előadásra, és mivel ismerős volt az illető, így nem illett visszautasítani. Mikor azonban felmértem, hogy rossz helyen járok, már késő volt. Azt azonban ki tudtam védeni, hogy az asztaltáncoltatáson nem vettem részt. A fehér mágia olyan burkoltan volt csomagolva, és nevezve, hogy nem lehetett felismerni, csak mikor már ott voltam. Örülök, azonban, hogy a Szent Szellem bennem kijelentette az egész előadás szellemiségét, és én felálltam otthagytam őket.
Mi hát az a szabály, ami a helyes irányba terel bennünket? Mindenképpen, mielőtt valaki megtér, előbb felméri annak fontosságát, és csak utána dönt. Eldönti, hogy az Istenbe való hitét, hogyan akarja megélni? Odaszánja magát az Istennek, és élő kapcsolatot alakít ki vele, vagy hite megmarad az Istenbe, de semmiről nem mond le, amit eddig is cselekedett. Ilyen ember sokkal több van, mint olyan, aki Isten kedvéért képes világi dolgokról lemondani, és újjászületni.
Azt szoktuk mondani, ki milyen szellemiséggel itatódik át, az olyan. Gondoljuk át, hogy a gyülekezetben együtt dicsőítünk, imádjuk az Urat, és betölt bennünket a Szent Szellem. Vagy egy rock koncerten, egy discoban italos, kábítós fiatalok között, ahol hemzseg a démon, mivel lehetünk átitatódva?
A vizsgált Igékben egyértelműen azt az intést kapjuk, hogy „ne tévelyegjünk”! Valóban, ha nem tesszük ki magunkat kísértéseknek, ha olyan helyeken forgolódunk szabadidőnkben, ahol testvérek szeretetben együtt az Úr dolgaival foglalkoznak, ott biztosan nem történik velünk olyan, ami veszélyt jelentene számunkra… Ha igyekszünk a Bibliában előírt elvárásokat betartani, hisz azt maga az Úr várja el tőlünk, akkor nem tud az ördög becsapni bennünket, mert bölcsen elutasíthatjuk Jézus nevében.
Amint szoktuk mondani, hogy a Biblia tele van útjelző táblákkal, ami a mi védelmünkre lett felállítva. A védőkorlátok, amik a kisodrástól megóvnak, szintén azért vannak, hogy ezeken belül kell maradnunk.
Látjátok, hogy az Úr gondoskodik a mi védelmünkről, a sátán meg „Sokat ígér, keveset ad, és mindent elvesz”.
Kedves Testvéreim! A Biblia Istentől ihletett, keresztyén életünk Útmutatója. Ha az életünket az Úrnak szántuk, legyünk követője. Ne keressünk más utat, ne keressünk más társaságot, mint az Úr, és az Ő gyermekei. A fent említett Igék a mi védelmünkre, intelmünkre szolgálnak, és vegyük hálás szívvel az Istentől! És tartsuk fontos figyelmeztetésnek, hogy: „Ne tévelyegjetek, mert jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok!”