Jézus nemcsak azért jött e világra, hogy a bűnösökért eleget tegyen, meghaljon, hanem azért is, hogy a kegyes, szent és ártatlan életre példát mutasson. Ezért mondja Péter, amit az alapigében is olvasunk, hogy: „néktek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek”. Nézzük meg, mit mond Jézus a Máté 11:29-ben: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.” Vannak azonban dolgok, melyeket cselekedett, amiket nem követendő példaként akart nekünk hagyni, mert sokszor úgy cselekedett, és úgy viselte magát, mint a Mindenható Isten. Ha csak azt nézzük, hogy a bűnöket teljes hatalommal megbocsájtotta, parancsolt a szeleknek, amikről azt mondta: „nem tudod, honnan jön és hová megy”, Ő mégis hatalommal elnémította. Ezekben és ezekben hasonlókban az Istentől való voltáról és Istenségéről tett bizonyságot.
Mégis hát, melyek azok a példák, melyek arra sarkallnak bennünket, hogy az Ő nyomdokait kövessük?
- Az első és legfontosabb az Atya iránti engedelmessége
- Az Isten és emberek iránti buzgó szeretete
- nagy alázatossága és szelídsége
- a bántalmazások csendes eltűrése
- a megbocsátásra kész hajlandósága
- az emberek tanításában való buzgósága
- igazszívűsége
- a szenvedésben való béketűrése és az Isten akaratában való megnyugvása
- ellenségeinek szeretete
- e világ gyönyöreinek és hiábavalóságának elutasítása „Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik e világban vannak!”
- Mindent Isten dicsőségére cselekedett!
Talán még sorolhatnánk, de ha csak ezekben a felsorolt dolgokban lépnénk az ő nyomdokaiba, már szinte igaznak vallhatnánk magunkat. Ha hívőnek valljuk magunkat, szükséges, hogy az Ő életvitele legyen örök példa előttünk.
Ha az Ő tanítványai vagyunk, ha Ő a Mesterünk, ha az Ő szolgái vagyunk, Ő pedig a mi Urunk, ha mi az Ő jegyesei vagyunk (Ő a Vőlegény), ha az Ő tagja vagy, Ő pedig a Fejed, ez mind arra kötelez, hogy az Ő életének példáját kövesd. Ha mindez nem valósul meg az életünkben, nem fog az Ő juhai közé számlálni. Ő maga mondta, hogy az Ő juhai az Ő szavát hallják, és Őt követik (János 10:27). Ezért János is ezt állítja, hogy „aki Krisztusban van, annak úgy kell járnia, ahogyan Ő járt” (I János 2:6).
No, mindez képezhetné akár vitatárgyát is, hisz mondhatnánk, hogy hogyan kövessem én Krisztust, hogyan élhessek én úgy, ahogyan Ő élt, hiszen Ő nem csupán ember volt, de bűntelen, és Isten is. Ő bűn nélkül való volt, tökéletes, én pedig romlott természetű, bűnös vagyok. Az igaz, hogy életünk a Jézuséhoz tökéletesen hasonló nem lehet, de mikor azt mondják neked, hogy Jézust kövesd, az nem azt jelenti, hogy olyan tökéletes szentséged legyen, mint az Övé volt, hisz azt az ember ezen a földön el nem érheti. Ez azt jelenti, hogy teljes szándékkal és igyekezettel azon legyek, hogy teljes életem és cselekedeteim az Ő példája szerint, és az Ő jósága szerint az Ő képmására hasonlatossá váljon. Ezért kell, hogy a mi életünkben Ő legyen a példakép, és ahhoz szoktassam magam, hogy minden körülményben az Ő viselkedése legyen az irányadó.
Tegyük fel magunknak a kérdést: „Mit tenne most JÉZUS?” Megnyugodhatunk, hogy olyan élethelyzet nem fog bekövetkezni, amelyre a Jézus élete, viselkedése, cselekedete ne mutatna példát. Ha újra és újra olvassuk az evangéliumokat, egyre inkább egy szép és jó érzés, egy tökéletes nyugalom, és egy mindent átformáló erő jár át, és kezd kirajzolódni bennünk a Krisztusi képmás.
Gondolkodj el azon is, hogy vajon úgy van, hogy azt szájjal megvalljuk, hogy „Uram, Te vagy a Királyok Királya, az Uraknak Ura, Te vagy az, akit minden tisztelet és hódolat megillet!” A Te életedben azt a helyet foglalja el, ami Őt megilleti? Ő az első? Nála nélkül biztos nincs döntés? Isten kegyelme nélkül ebben sem gondolkodhatunk. Könyörögni kell azért szívből Istenhez, hogy erre is adjon nekünk elég erőt, kitartást és kegyelmet. Ó, mily boldogok leszünk, ha Krisztust ekképpen tudjuk követni élete példájában, mert így egy napon követni fogjuk Őt a dicsőségében is! Ámen!