„Nem az Úr keze rövid, hogy megsegítsen, nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.” Ézsaiás 59:1-2

Amikor meglátunk egy kisgyermeket, ahogyan a maga igazáért toporzékol és okol maga körül mindenkit, akkor egy könnyed legyintéssel annyit mondunk: „Nahát, micsoda hisztis, elkényeztetett gyerek ez….”. Hmmm, valóban csúnya viselkedés ez az egyes gyerekeknél, de mi a helyzet a felnőttekkel? Vajon egyszerűen csak ki lehet „nőni” ezekből a hisztériás megnyilvánulásokból? Aligha. Sajnos az emberi természet magában hordozza, hogy erős akarattal, elképzelésekkel rendelkezünk, amelyek megvalósulását egyértelmű tényként fogjuk fel. Terveink azonban bármennyire is jónak, akár környezetünk számára is előremozdítónak tűnnek, olykor mégsem válnak valóra. Ahelyett, hogy az ördög lázadásra késztetésének engednénk, és a fent említett kisgyermekekhez hasonlítanánk, vagy éppen a depressziónak adnánk át magunkat, hagyjuk, hogy az Úr tanítson. Jézus szereti tanítani az Ő gyermekeit, szereti megmutatni nekik a történések miértjét, és ami a legfontosabb, a helyzetekre való MEGOLDÁST.

Lássuk, a Biblia milyen okokat mutat meg nekünk, amiért nem teljesülnek a kéréseink, terveink:

  1. A Jakab 4:3 világosan feledi előttünk az első és legalapvetőbb okot: „Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?” Meg kell értenünk, hogy emberi vágyaink gyakran tévútra csalnak bennünket, és olyan dolgok után kívánkozunk, amelyek – ahogyan az Ige fogalmaz - az Isten ellenségévé tennének bennünket. Hogyan adná azt meg nekünk a mi Urunk? Hiszen Neki kifejezetten az a célja, hogy közelebb és közelebb kerülhessünk Hozzá. Persze, szabad akaratunk lévén, hallottunk már nem egy történetet, amikor valami Isten akaratával ellentétes dolgot mégis sikerült kikönyörögni az Úrtól, nos a történetek egyike sem végződött sikeresen, de még átlagosan sem. Mire is számíthatnánk egy olyan dolog bekövetkeztétől, amely Isten akaratával éppen ellenkező? Kérlek benneteket, vizsgáljátok meg terveiteket, kéréseiteket a Szent Lélek drága jelenlétében, és ha nem egyezik az Úr akaratával, ne kívánjátok azt!
  2. A másik ok, amelyet szeretnék kiemelni, az az idő. A mi óránk egészen másképp jár, mint az Úré, és kell hogy legyen bennünk annyi bölcsesség, hogy ne a mi óránkhoz akarjuk igazítani a történéseket, hanem az IDŐ Urához. Valóságos szellemi sík vesz bennünket körül, amelyről gyakran elfeledkezünk, ettől függetlenül létezik, és igenis befolyással bír az életünkre. Dániel könyve egy csodálatos történetet hoz elénk erről a témáról: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm.
    A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól." (    Dániel 10:12-14.) Milyen csodálatosan kibontja előttünk ez az Ige Isten igazságát. Azt olvassuk, hogy „az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedsz…. könyörgésed meghallgatásra talált…” Az imameghallgatás okára a  következő pontban szeretnék még visszatérni, de most figyeljük meg azt, hogy már az első napon meghallgatásra került az ima, mégsem történt meg azonnal a várt eredmény, nem egy-két napot, hanem 21 napon át ellenállásba ütközött az angyal, akinek feladata a megvalósítás volt. Gondoljátok el, hány olyan terv van az életünkben, amelyről a Lélek segítségével átvizsgálva, jól tudjuk, hogy az Úr kedves akaratával egyező, és mégsem keletkezik be, mégsem látjuk megvalósulni… Mit teszünk ilyenkor? Jönnek a kérdések, hogy „Uram magamra hagytál…?”, „Uram, miért engeded, hogy megszégyenüljek?”, vagy a vádlások helyett a harcos angyalok mellé állunk és segítünk a csatát megnyerni?
  3. Az utolsó dolog, amelyet falként szeretnék megemlíteni az elképzeléseink megvalósulása előtt, azok a bűneink. Ez sok keresztény számára igen nehéz téma. Úgy gondolják, egy idő után talán „ciki” bűnösnek nevezni magam, bűnbánatot tartani. Azt gondolják, a bűnök súlyát elfedheti az Isten országában végzett szolgálatuk. Nem! Egyrészt emberként a bűnök sajnos tapadnak ránk, és bűnbánatot nemcsak illik, hanem KELL tartanunk, másrészt a bűneinket egyedül a Jézus vére képes kiváltani, semmilyen emberi cselekedet nem mentesít a kegyelemre utaltságunk alól. Gondoljunk vissza az előző pontban felhozott Dániel könyvében olvasható igére! Mikor került Dániel imája meghallgatásra? - „az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedsz…” Sosem szabad elfelejtenünk, hogy bár a bűnöst szereti az Úr, de a bűnt gyűlöli, így ameddig nem törekszünk az igazságra, amely bűneink elhagyására késztet, addig Isten legnagyobb szomorúságára, de távol maradunk Tőle.

A fenti alapigét olvasva hagyjuk, hogy az Úr szóljon hozzánk! Az Ő keze nem rövid, nem gyenge, nem tehetetlen… az Ő fülei nem süketek a mi szavunkra… sőt nagyon is vágyik arra, hogy mindenek felett való hatalmát arra használja, hogy bennünket boldognak lásson, hogy az életünk útjáról elhengerítse a köveket, meg ne üssük lábainkat. Isten vágyik közel lenni hozzánk,és beteljesítve Tőle jövő vágyainkat, mosolyt látni az arcainkon, de van egy lépés, amelyet csak mi tudunk megtenni. Ez pedig az igazságnak keresése és bűneink elhagyása, hogy szavunk felhangozhasson egészen Őhozzá, és erős karja cselekedhessen az életünkben.