„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Mt 24,13.

Várjuk a csodát? Várjuk Isten ígéreteinek beteljesedését? Belekezdtünk valamibe, aminek úgy tűnik nincs eredménye? Gyógyulásért, szabadulásért, áldásokért imádkozunk, de még nem teljesedett be? Régen benne vagyunk egy kilátástalannak tűnő helyzetben, és nem akar jönni a megoldás?

Szerintem ezen kérdések valamelyike mindannyiunk számára aktuális. Mindig vannak olyan élethelyzetek, amikor várunk, amikor ki kell tartanunk egy dologgal kapcsolatban.
Ez van, amikor meglehetősen idegőrlő állapot, akár Isten vádolásáig illetve lázadásig fajulhat. Ki ne esett volna már bele a „miért, hát miért van ez?”  kérdésébe. Hát miért engedi Isten, hogy egy rossz munkahelyen, vagy a magányban, vagy egy súlyos betegségben legyen az igaz? Hát nem azt mondja, hogy mindenkor velünk van? De ezt mondja, csak nem mondja meg, mikor cselekszik.

Emberi elképzelésünkkel bekorlátozzuk Isten cselekvőképességét. Mi magunk megalkotunk egy menekülési útvonalat, egy jónak tűnő megoldást, és elkezdünk afelé haladni. Van, hogy ez működhet, de mi van egy súlyos betegség kapcsán? Egy testvérnőnknek nem műthető agydaganata van. Milyen megoldást tudunk kreálni korlátolt elménkkel és lehetőségeinkkel? Elmondom, semmilyet. Egyetlen lehetőség marad, az Isten gyógyítása. Nem kerülhetjük meg Istent saját megoldásokkal, türelmetlenségünkből fakadó pótcselekvésekkel, kezdeti kitartásunk reményvesztettsége utáni vádlásokkal.

Vagy mindvégig kitartunk, mert tudjuk, hogy: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” Vagy feladjuk, és az ördög megnyer egy csatát, rosszabb esetben a háborút.

Életemből vett bizonyságaim által elmondhatom, hogy a kitartás gyümölcse akkor érik be, amikor az elengedés kerül az emberi megoldások, gondolatok helyébe. Miért kellett nekem is annyiszor végigjárni a fent leírt útkereséseket, miért kellett görcsösen ragaszkodnom a saját elképzelésemhez, mikor utólag mindig megláttam, hogy Isten terve, amikor kibontakozik, abból nem holmi utánzat, olcsó kínai utángyártott vacak lesz, hanem békességet, tökéletes, teljes körű megoldást hozó áldás lett.
Tedd Isten kezébe az adott helyzetet, és általában záros határidőn belül jön is a megoldás. Azért nem árt persze, ha alkalmazod a „Segíts magadon, Isten is megsegít” elvét, mert:
1.    Ahhoz, hogy Isten segíteni tudjon, ahhoz ezt meg is kell engedni Neki. Isten senkire nem erőszakolja rá magát. Ezért is nem működnek a saját megoldásaink sok esetben.
2.    Ha megengeded Istennek, hogy segítségedre legyen, akkor ez nem azt jelenti, hogy otthon ülsz és malmozol, arra várva, hogy Isten oldjon meg mindent szépen. Isten segítsége nem abból áll, hogy majd helyetted cselekszik, és te addig csak hátradőlsz, amíg az Úr nem szól, hogy vége a pihenőnek.

Imádkozz, böjtölj, keresd az Urat. Az igéből hitet és erőt nyersz. Mt 21,21 „Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;”
Rázd le magadról az évek alatt más hívők által beléd itatott kétségeket, a saját magad által felépített falakat rombold le, és kezdj hinni! Hidd el, hogy Isten ma is gyógyít, Isten ma is ugyanaz, mint Jézus idejében, hidd el, hogy nem hiába fáradozol, hidd el, hogy Isten megáld ott ahová helyezett. Ne félj, csak higgy! Ha kitartasz, meglátod Isten szabadítását!