„Kezdetben teremté Isten…” (1Mózes 1, 1)
Annyiféleképpen gondolunk Istenre nap, mint nap. Legtöbbször Ő az Atya, a Gyógyító, a Megtartó, a Seregek Ura vagy Király. De rájöttem, hogy nem gondolok rá elégszer úgy, mint Teremtőre, pedig ez az egyik legfőbb profilja... :) Isten teremtése jó, igen jó. A múltban megalkotott mindent, ami a mai napig körülvesz minket, az utánozhatatlanul működő természetet, a szervezetünket, és ha csak egy kicsit is elgondolkodunk ezeken, nem tudunk eléggé csodálkozni. Minden olyan tökéletes rendben működik. A sátán nem is nyugszik ezen, és próbálja ellehetetleníteni, széttiporni, megbetegíteni, beszennyezni hol több, hol kevesebb sikerrel. De mindezek felett Isten teremtő munkája – egyszerű emberi szemmel nézve is – igen jó. Sokan úgy tartják, hogy ez az alkotó munka véget is ért ott, a természet és az ember életre keltésével. Szeretném, ha mindannyian egyetértenénk abban, hogy ez mennyire nem így van! Hozzuk kicsit közelebb a föld születésnapját. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén…” (1Mózes1, 1-2). Olyan ismeretlen ez az érzés a XXI. században? Hány és hány lélek van sötétségben, kering benne kiáltó üresség. A már akkor is élő Isten erre hozott egy megoldást. Életet szeretett volna látni, zöld füvet, repülő, futó és úszó állatokat, és emberi hangot és lélegzetet. Isten látja a kiüresedett életünket… Lehetünk keresztények vagy olyanok, akik Vele távoli, alkalmi kapcsolatot ápolunk, olyanok is, akik szeretnénk nem tudomást venni Róla… Azt be kell vallanunk, hogy vannak az életünkben pontok, amikor eluralkodik az üres sötétség. Szállhat ránk ez betegség, anyagi nehézség, kimerültség formájában, s lehet 1-2 órás, de évek óta tartó állapot is. Bármerre keres is az ember ilyenkor megoldást, nincs más ember, tárgy vagy istennek titulált valami, ami képes lenne életet vinni a pusztába. Isten azonban képes erre. Biztos vagyok benne, hogy éltél már át olyan helyzetet, amikor nem volt eszközöd, lehetőséged, erőd, időd tenni semmit a problémád ügyében, az mégis megoldódott. Ez Isten. Az elsuttogott, kigondolt, sóhajtásban formájában magunkból kipréselt imák hatására ma sem tesz kevesebbet az Isten… teremt. Évek óta vágyakozunk Férjemmel arra, hogy saját otthonunk legyen. Ez manapság nem egy egyszerű kívánság. Bizonytalanok a munkahelyek, nehéz hitelt kapni, ingatag a gazdaság és sorolhatnám még… Nem volt eszközünk, elég anyagi forrásunk, megfelelő ingatlan arra, hogy ezt a vágyunkat beteljesíthessük, többször sikertelenül próbálkoztunk, már-már feladtuk. Semmi nem utalt arra, hogy ez sikerülhet a közeljövőben. Pusztaság volt, sötétség és csend, szomorúság. És ma ott vagyunk, néhány hónappal később, hogy a felújítást végezzük és azt számolgatjuk, mikor költözhetünk be. Ez aztán a nagybetűs VALAMI, a semmiből. Mégha a legkilátástalanabbnak látjuk is a helyzetünket, egy valamit jó megfigyelni ebben az Igében: „az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett” (1Mózes 1, 2). A legnagyobb reménytelenségben is ott van az Úr. Amikor azt hisszük senki nincs mellettünk vagy nem tud segítséget nyújtani, Ő egy karnyújtásnyira van és fel akar forgatni mindent – a legjobb értelemben. Akkor is a Lelke volt jelen, ahogy nekünk is itt van a pártfogóul adatott Szent Szellem. Isten azóta sem változott meg. Észreveszi a kiszikkadt, kiüresedett szíveket és hiszem, hogy szánt szándéka az, hogy életet, örömet, mosoly, sőt hangos nevetést hozzon a helyére. Ismerjük fel a napjainkban is teremtő Teremtőnket, és hagyjuk cselekedni, mert amit Ő készít nekünk, az igen jó!