Az újév kezdetén, mikor átvizsgáljuk az életünket, és fogadalmakat teszünk, bűneinktől, rossz szokásoktól meg akarunk szabadulni, ilyenkor nagyon fontos a fenti Ige áttanulmányozása! Mint az út pora, rakodik ránk a sok bűn egy hosszú év alatt, és sajnos, hogyha idő közben nem takarítjuk le magunkról, igen summás nagyságra növekedhet.Amint olvassuk az Igében, szolgának nevezi Jézus azt az embert, aki Isten követő, de azt is, aki a sátánnak hódol. Azonban merőben mindenkit óv attól, hogy mind a kettőt szolgálja! Szokták mondani: „Ki kinek szolgál, onnan kap jutalmat érte!”
Mint tudjuk, két Úr van, aki mellett az emberiség dönthet: Isten és a sátán mellett. Ha elgondolkozunk rajta, Isten ellensége a sátán. Ha én Isten követőnek vallom magam, de mindemellett lopok, csalok, hazudok, stb. akkor nem vagyok hűséges sem Istenhez, sem pedig a sátánhoz. Istenhez azért nem, mert a sátánnak is dolgozok, a sátánhoz meg szintén nem vagyok hűséges, mert időnként Isten nevét a számra veszem, sőt még a templomba is eljárok. Félszívű ember az ilyen.
Természetesen nem arra gondolok, hogy egy hívő ember ne járjon el a piacra vagy világi boltokba vásárolni, vagy az utcán mosolyogva ne köszöntse a szembe jövő ismerősöket, pláne meg, ha vidéken él, hanem olyan életet ne éljen, amit kizárólag a világiak élnek. pl. kocsmáznak, kártyáznak, ruletteznek, lopnak, hazudnak, paráználkodnak, trágár szavakat beszélnek stb.
A fenti Ige figyelmeztetése ellenére, ha bárki mégis megpróbálkozik két Úrnak szolgálni, biztos, hogy rossz megtapasztalásai lesznek.
Én azonban bátran kimerem jelenteni, hogy az ilyen ember, aki a széles úton jár, és időként mikor baj van, a keskeny útra is rátéved, az nem tartozik Isten népe közé.
1.Aki komolyan Istenhez akar tartozni, az tesz is azért, hogy mindig ott legyen az Úr körül. Sem nagyon előre nem megy, sem pedig nem marad el, mert akarja hallani az Úr hangját. Szeret a közelségében lenni, mennél több ismeretet akar Róla beszerezni, hogy megismerje Őt teljesen.
Jó hűségesnek lenni Istenhez, szépen lépcsőről lépcsőre feljebb haladni és bővelkedni az áldásokban.
A Szent Szellem által adott ajándékok, amivel szolgálni lehet az Urat, egy csodálatos öröm minden hívő számára.
Időnként a Galáta 5:22-ben olvasható Szent Lélek gyümölcseit is keressük az életünkben! Ha nem vagyunk magunkkal megelégedve, mert hiányos a gyümölcstermés, akkor törekedjünk, hogy minél többet teremjünk meg belőle, mert egy újjászületett keresztyéntől ez elvárható.
Ha egy Isten gyermeke törekszik azt az Urat szolgálni, Aki teremtette, Aki örök életet szerzett a számára, akkor biztonságban lépdelhet azon a keskeny úton, aminek a végén őt Jézus várja.
Sokan megkérdőjelezik, és azt mondják: Mi van akkor, ha mégsem igaz, amit a hívők hisznek? Én viszont azt mondom, mi van, ha mégis a hívőknek van igaza, és az illető elkésik a legfontosabbról?
2.Vannak rendítetlenül hitetlen emberek, teljesen ateisták, és egy pillanatig sem akarnak másak lenni, mint amilyenek voltaképpen. Akár szegény, akár gazdag, de egyben megegyeznek, hogy ők maguk akarják irányítani az életüket. Ők nem akarnak függőviszonyban lenni az Istennel, mert az erejük, gazdagságuk, eszük, stb. megtartja őket. (Legalábbis ezt gondolják.) Legtöbbjük, még nem is gúnyolja ki a hívőket, csak ők nem akarnak hallani Istenről.
Érdekes, hogy ezek az emberek csendben veszik tudomásul, ha családtagjaik meghalnak, nem sírnak, csak némán adják meg a tiszteletüket az elhunytnak. Nem zaklatják fel magukat azzal, hogy a győzelem mégsem mindig az övék, mert a büszkeségük nem engedi. Arra sem gondolnak, hogy a kedves családtag lelke hova is került, vagy éppen ki lesz a következő?
Ezek az emberek a sátánt szolgálják, mint többi világi emberek, és természetesen ezért a szolgálatért a sátántól kapnak majd jutalmat.
3.Nem csak ezek a tökéletes hitetlenek kapnak azonban a sátántól fizetséget a szolgálatukért, hanem azok a keresztyének is, akik nem tudnak a keskeny úton haladni. Nem csak, hogy időnként elesnek, hanem szándékosan mennek bele a bűnökbe megbánás nélkül. Istenre és az Ő népére szégyent hozva, sőt Jézust el is parancsolják legtöbbször már maguktól, ha zavarja őket.
Olvastam a Pokolról mindenkinek tudni kell c. könyvből, hogy ott lesznek olyan lelkipásztorok, egyéb szolgálók, akik Istenhez nem méltó módon élték az életüket.
És végül szögezzük azt is le, hogy az olyan ember, aki a széles úton halad, de egy évben egyszer elmegy a templomba, hogy a lelkiismeretét megnyugtassa, az nem Isten gyermeke. Sőt ezek szokták mondani: „Én x vallású vagyok” –én meg azt mondom, hogy a vallás nem üdvözít, csak egyedül Jézus Krisztus! De szűzanya, és más egyéb szentek se fognak közben járni értünk, csak egyedül Jézus Krisztus, Aki a világ bűneit magára vette, hogy ekképpen örök életet szerezzen nékünk.
-A következő Ige által Jézus egyértelműen megmondja, hogy hol kell haladnunk: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak!!!
Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt” Máté 7:13-14
-Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és a vége a halálra menő út” Péld.14:12
kedves Testvéreim! Jézus azt mondta: „Mert nincs semmi rejtett dolog, mi meg ne jelentetnék, és semmi sem volt eltitkolva, hanem, hogy nyilvánosságra jusson” Márk 4:22
Mint látjuk, hogy Jézus nem csak a 12 tanítványt készítette fel mielőtt kiküldte szolgálni, hanem az embereknek is megmondta, kit kövessenek, és a keskeny úton haladjanak. Azok akik kitartóan Jézust követik, egy Úrnak szolgálnak, nem mennek át oda, ahol a sok ember jár a széles útra.
Legyünk hűséges követője az Úr Jézusnak, és haladjunk azon a keskeny úton, amit Ő meghatározott a mi számunkra! Szolgáljuk az egyetlen Urat, Aki mindannyiunkért meghalt a Golgotán. Ne keressünk mást, mert mi már megtaláltuk Őt, szolgáljunk csak egyetlen Urunknak: Jézus Krisztusnak, hogy Tőle majd egykor kapjuk a jutalmunkat!