Azt hiszem, aki átélte már a Jézussal való élet örömeit, gyakran gondol arra, hogy milyen nyomorúságos lehet az élet Nélküle. Aki nem ragadja meg Jézus kezét ebben a rideg világban, annak élete értelmetlen, veszteségei feldolgozhatatlanok, életútja lehangolóan céltalan. Az ellenség azonban azon van, hogy azokkal is elfelejtesse az elhívását, az életének biztos értelmét, és az élethelyzeteinek üzenetteljességét, akik már a Mester lábnyomát követik. Ma bátorítani szeretnélek, hogy ha kezed a Jézus kezében marad, bármi érjen is, Ő azon az úton vezet, amelyen járnod kell.
Az életed útja nem csupán véletlenek sorozata, hanem Isten előre eltervezett csodája. Ha kikéred a tanácsát életed döntő kérdéseiben, és hagyod, hogy a Szent Lélek által folyamatosan vezessen téged, akkor nem csak a születésed válik részévé az életedre írt nagy tervnek, hanem minden… az emberek, akikkel találkozol, a tanulmányaid, a munkád.. a szolgálatod…a társad… az élethelyzeteid… és a körülötted élő világra gyakorolt hatásod is.
Mivel szabad akaratod van, ezért tudatosan kell választanod, hogy az előre megírt terv valósuljon meg az életedben, amiről azt mondjuk JÓ terv! Ha ezt választod, biztosan nem fogsz unatkozni. Készülj, mert olyan dolgok történnek majd, amiket a szíved meg sem gondolt. Szóval, h ezt az utat választod, akkor ISTEN FELKÉSZÍT TÉGED MAGÁNAK! Ennek fényében mindaz, ami ezen az úton rád vár, az nem lehet értelmetlen… nem lehet erődön felüli, nem lehet eredménytelen, hiszen ha az Ő akaratában jársz, mindaz ami történik veled, az a FELKÉSZÍTÉS ÚTJA!
Nem mindig van „kitáblázva”, hogy amit éppen átélsz az a „Felkészítés” folyamata. Talán észre sem veszed, majd csak amikor visszatekintesz:
Gondoljunk Mózesre! – Az élete nagyszerűen indult, megmenekült a haláltól és a gazdag fáraó udvarában nőtt fel. De aztán az élete útja kivezetett a pusztába. Koszos, fárasztó és unalmas munka egy ilyen előélettel rendelkező ember számára. Mit akarhat Isten ebből kihozni…? Ráadásul 40 évig??? Az unatkozó Mózes észre sem vette talán, hogy Isten felkészíti őt arra, hogy a rábízott feladatot be tudja tölteni. Mózes pásztor volt, minden reggel kiterelte a nyájat, gondoskodott róluk és vezette őket… nos később ezekre a tapasztalatokra óriási szüksége volt, amikor Isten népét kellett vezetni a pusztában. És Isten nem csak a nyakába zúdította ezt a feladatot, hanem előre felkészítette őt erre, még ha észre sem vette ez idő alatt.
Jártál már úgy, hogy Isten rád bízott egy olyan munkát, amihez túl gyengének, túl képzetlennek, egyszerűen túl kevésnek találtad magad? Isten azonban sohasem téved a kiválasztás területén, és nem hagy magadra a kételyeiddel, hanem akkor is biztos lehetsz benne, hogy felkészít. Olyan biztos jelét adja annak, hogy Ő téged akar a feladatra, hogy annak tudata, hogy Isten ennyire hisz benned, az felkészíti a szívedet az előtted álló munkára:
Nézd Gedeont! A midiániták fosztogatják Izraelt, az ifjú Gedeon úgy tünik, hogy egyáltalán nem számít arra, hogy népe számára már vége lenne a nyomorúságnak. Most épp azon fáradozik, hogy valami kis tartalékja legyen, ha újra jönnének a fosztogatók, búzát csépel a présházban. Ezekben a körülményekben jön Isten angyala és azt mondja: „Az Úr veled van, erős vitéz!” És Gedeon nem esik térdre, és nem hatódik meg, csak feltör belőle a fájdalom, hogy ha velük van Isten, miért engedi ezt a sok szenvedést. Ekkor az angyal nem elmegy, felróva, hogy nem erre a reakcióra számított Gedeontól, hanem azt olvassuk, hogy maga az Úr odafordul hozzá, és azt mondja, h „menj, szabadítsd meg Izraelt, ÉN küldelek Téged” (Bírák 6:14) És Gedeon még mindig nem hatódik meg ezen, hanem jön a kifogásokkal, a tényekkel, hogy ő nemzetsége a legkisebb és legszegényebb Manaséban…hogy is lehetne rá képes. De van Istenfélelem Gedeonban, azt mondja, „ha valóban elnyertem jóindulatodat, adj jelet nekem”. És Isten megadja neki a jelet.
Gedeon szíve megváltozott és felkészült a feladatra, mert Isten egyértelműen kijelentette, hogy őt választja a feladatra. Ha pedig Isten kijelenti magát Neked, biztos lehetsz abban,hogy Ő sohasem téved, és megadja az erőt a kitűzött cél végrehajtásához.
Ha az életutunkra gondolunk, nem hagyhatjuk ki a halál árnyékának völgyét, vagyis beszélnünk kell a kudarcokról, amiket tagadhatunk emberek előtt, de mégis ott tarkítják utunkat. Arra hívlak, hogy tekints ma másként a kudarcaidra!
Gondoljunk az első nagy halfogásra. Péter egész éjjel halászott, és nem fogott semmit. Emberileg megtett mindent, és mégis kudarcot vallott. Igazán rossz hangulatban lehetett, mosogatta a hálóját és jött Jézus, hogy vigye be a tengerre, és később még azt is kérte tőle, h vesse ki újra a hálót. Értelmetlennek tűnt, de Péter engedelmes volt, megtette, és óriási csoda történt, szakadozta a hálók. A lényeg mégis az, hogy ha aznap éjjel Péter sok halat fog, nem találkozik másnap Jézussal, aki megmutatta a hatalmát neki… és nem kapja meg az elhívását, ami megváltoztatta az életét, és talán a miénket is. Hiszen hogyan zárul a történet: Emberhalásszá teszlek! - De nem történt volna ez, ha aznap nincs emberi kudarc. Sokszor, amit mi eredménytelenségnek látunk, az nem más, mint a felkészítés útja.
Arra bátorítalak, hogy akármilyen élethelyzetben is vagy éppen: akár, unalmas, kietlen pusztaságban… akár gyengének érezve magad egy nagy feladat előtt… akár kudarcokat átélve… ne felejtsd el, hogy ha Isten vezetésére bíztad az életedet, akkor mindaz, amit át kell élned, nem más, mint a felkészítés folyamata, hogy azzá az emberré lehess, akinek Ő látni szeretne Téged.