Miközben azon gondolkodtam, hogy miről írjam a mostani igei gondolatom, azon kezdtem el tűnődni, hogy a mostani rengeteg teendőm mellett mennyi időt töltök Istennel. Nagyon sok teendő és intézni való volt az utóbbi időben és ezek mellett sokszor nem jutott idő a biblia olvasásra, és az imádkozásra. Visszaemlékeztem, hogy régen nem telt el nap úgy, hogy mielőtt lefekszem ne imádkozzam és ne olvassam az igét. Aztán ha a jelenre gondolok azért el-el teltek napok, hogy kihagytam ezeket, igazából a legfontosabb dolgokat. Lehet, hogy van nagyon sok határidős feladatunk, szervezni kell az életet, intézni a dolgokat, de a legfontosabb Isten, vagyis a legfontosabbnak kellene lennie az életünkben!

„Fiam, ha megfogadod  mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted mi az Úr félelme, és rájössz mi az istenismeret.” Példabeszédek 2:1-5

Sokszor azt érezhetjük, hogy napi 24 óra sem elég, hogy minden beleférjen, ott lehet egy kényszer, hogy meg kell felelni kismillió helyen, elvárások tömkelegével találkozunk nap mint nap. Megfelelni a munkahelyen, a családban, a baráti társaságban, az élet különböző területein megfelelni nem mindig egyszerű.

De azt gondolom, hogy van egy igen bölcs Istenünk, aki bölcsességre tud és akar tanítani minket. Ő meg tudja mutatni, hogyan kell bölcsen beosztani az időt. Megmutatja mik azok a teendők, amiket most kell elvégeznünk, és mik azok amik még ráérnek. Megmutatja, hogy mikor mire kell igent, vagy épp nemet mondanunk. A nemet, nem véletlen írtam ide, hisz néha tudnunk kell nemet mondani. Az utóbbi időben találkoztam több olyan emberrel, akik szinte képtelenek nemet mondani, és mindent a nyakukba vesznek, mindent elvállalnak, soha egy programot nem mondanak le és a végén pedig egy túlhajszolt, kimerült, megfáradt emberekké válnak. De Isten nem ezt akarja, ezért kell mindig mindenben rá figyelnünk, az időbeosztásunkat is elé kell vinni. Azonban, ha a sok teendőnk közepette, elfelejtünk beszélgetni Istennel, akkor az egész életünk átmehet egy nagy követhetetlen káoszba.

Máskülönben pedig Istentől kaptunk mindent amiből fakadnak a tennivalóink. Tőle kaptuk a munkánkat, tőle van a családunk, a barátaink, a házunk, az autónk, mindenünk. És mégis pont Őt hanyagoljuk el sokszor. Elfelejtjük, hogy mindaz amink van, nem a mi érdemünk, hisz Isten adta a munkát, hogy legyen fizetésünk, a fizetésünket, hogy abból meg tudjunk élni. Tőle van a családunk, a barátaink, akik nélkül üres lenne az életünk. Így pont Istent nem hagyhatjuk ki az életünkből.

Meg kell tanulnunk tudatosan félre tenni, letenni a dolgokat és minden nap időt szánni arra az Istenre, akitől az életünket kaptuk!