„Abban az időben nem volt király Izraelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” Bírák 21:25
A fenti Ige a bírák koráról szól. Ebben az időszakban nem volt rend az Izraelben, a nép idegen vallások felé fordult, és mind lelkileg, mind erkölcsileg a romlás útjára léptek.
Az Ige nyíltan és egyértelműen megfogalmazza, a romlás okát: „Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” Ez a gondolat elgondolkoztat, felvet bennem egy szomorú kérdést. Vajon a mai korszakunk nem éppen ilyen? Hiszen ma is mindenki azt csinálja, amit éppen ő maga jónak gondol… amit szórakoztatónak talál… ami kielégíti a vágyait… A legszomorúbb, hogy nem csak Isten nélkül való emberekről van itt szó, hanem sajnos keresztényekről is. Az úgynevezett „hiperkegyelem” eszméi elhalványítják az éles határokat a bűnnel szemben. Amiről korábban egységesen úgy gondolta a kereszténység, hogy nem kedves Isten előtt, arra ma már sokan azt mondják, hogy Isten annyira szeret bennünket – amint vagyunk, változás nélkül - , hogy örömmel megenged bármit, amire vágyunk, és nem tartja bűnnek. Ennek a felfogásnak köszönhető, hogy több keresztény körben is elfogadottá vált a melegházasság, a keresztény disco, vagy éppen a házasságon kívüli párkapcsolat. Vagyis sajnos ma is azt láthatjuk, hogy bizony mindenki azt teszi, amit csak jónak lát.
A vezetők pedig nehéz helyzetben vannak, hiszen így is olyan kevesen vagyunk mi keresztények, hogy ha megszólítunk valakit helytelen dolgokért, nyílván belátás helyett inkább megsértődik, elmegy a közösségből, és még kevesebben leszünk… így inkább kiszélesítjük a határokat. De vajon Isten is megváltozott? Biztosan nem! Tapasztalhatjuk ezt abban is, hogy minél inkább távolodunk Isten igazságától, annál inkább távolodunk az Ő Lelkétől, hiszen az Ő az Igazság Lelke. Ha pedig a Szent Szellem nincs jelen, nem működnek a lelki ajándékok, nincs kenet, nincs áttörés. Nélküle dicsőítéseink csupán énekelgetések, igahirdetéseink pedig egyszerű tanulmányok. Nélküle nem lehet valós hívő életet élni. Talán szomorú gondolatok ezek, de vigasztal, hogy Istennek mindig van egy terve, hogy kimenekítse az embert a sötétségből. Hiszem, hogy ma is élő terve van az Úrnak, aminek mi (akiknek van füle) is részesei vagyunk.
Sámuel könyve a remény üzenetével kezdődik. Anna szívből jövő imájára válaszul megszületik a gyermek, akit Isten szolgálatába ajánl fel, és Éli pap mellett nevelkedik fel, ő a kis Sámuel.
Tovább olvasva a Sámuel könyvét, azt látjuk, hogy Éli és fiai élősködnek Izrael népén, lelkileg pedig nagyon rossz irányba tartanak. „Igen nagy volt az ifjak vétke az Úr előtt, mert az emberek megutálták az Istennek szóló áldozatot.” (1Sám. 2:17) Nagy figyelmeztetés ez számunkra, akik elhívott szolgálói vagyunk az Úrnak, akik az Isten szabadító tervének részesei lehetünk. Óriási felelősség van rajtunk, hiszen, ha életünk nem áll összhangban azzal, amit hirdetünk, vagy ha elbukunk egy nagy kísértésben – ahogy Lévi fiai is tették – az a körülöttünk levőket kiábrándultságba sodorja, és ahogy az Igében is olvassuk, „megutálják az Istennek való áldozatot”. Ha hiteltelenül élünk, csak elriasztjuk az embereket Istentől.
A 3. fejezet így kezdődik: „Abban az időben ritkaság volt az Úr Igéje, nem volt gyakran látomás.” (Sám.3:1) Akkoriban nem volt, aki hitelesen közvetítse az Igét, és a kiábrándultság miatt nem volt, aki befogadja. Ma azt mondhatjuk, hogy nagyon könnyű hozzájutni Isten Igéjéhez. Szinte minden háznál van Biblia, és a vasárnapi alkalmakon túl is, az interneten mindenki megkeresheti a kedvenc igaszolgálóját, és hallgathatja az Igét. Mégis azt mondhatjuk, hogy sajnos ma is „ritka” az Isten Igéje az emberekben, mert ritka az, amikor eljut olyan mélyre, hogy változást hozzon. Az Ige célja nem csupán az, hogy hallgatói legyünk, hanem inkább cselekvői, márpedig cselekvői akkor lehetünk, ha valóságosan eljutott a szívünk mélyéig, és változást tudott hozni az életünkben. Ez csak akkor történhet meg, ha éhesek vagyunk Isten Igéjére. A gonosz pedig mindent elkövet, hogy „jóllakasson” bennünket minden mással. Filmek, sorozatok, hírek, család, barátok, hobbik… ha csupán ezekből táplálkozunk, mind olyan, mint a csokoládé. Eltelünk tőlünk, nem leszünk éhesek, de mégsem laktunk jól, és nem tudunk fejlődni lelkileg.
Hiszem, hogy a Szent Szellem ébresztgeti a Ti szíveteket is a fenti gondolatok által. Ahogyan írtam, Istennek van egy terve, hogy kihozza ma is a sötétségből, a vallásosságból, elvilágiasodásból az ő népét, és ehhez támaszt olyan fiakat, akik hallgatnak rá. Hiszek abban, hogy ezek mi lehetünk, akiknek van füle a hallásra. Nekünk pedig oda kell szánnunk magunkat, jó példával járni az embertársaink, testvéreink előtt, és éhezni az Isten Igéjére, mely olyanná változtatja az életünk, amilyennek Isten akarja látni.
Az akkori időben Sámuel volt Isten tervének része, hogy kihozza Izraelt a lelki sötétségből. Izrael utolsó, de egyben legnagyobb bírája, lett, és nagy szerepet végzett a nép egységesítésében, és lelki helyreállásában. Ehhez kellett az, hogy Sámuel engedelmes volt az Úrnak, már gyermekkorában is. Ma Te és én ki tudjuk mondani: „Szólj Uram, hallja a Te szolgád.” ? Hallom a Te igédet, hallom a Te tanácsaidat, hallom, hogy mit akarsz rám bízni… Tudunk ma „Sámuelek” lenni?