„Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek szentje: Én vagyok az Úr Istened, ki tanítalak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell!
Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyó víz, és igazságod, mint a tenger habja.
Nincs békesség az Istenteleneknek”  Ésaiás 48:17-18, 22
A fenti Ige, az „Isten felhívása az Ő keménynyakú népéhez, hogy az ő kegyelmes megváltását higgye, és néki engedelmeskedjék” cím alatt olvasható!
A Bibliát tanulmányozva megtapasztalhatjuk, az Úr végtelen szeretetét a népe iránt. Ha az Édentől kezdve vizsgáljuk, Noé bárkáján keresztül, az Izráelita nép Egyiptomból való kivezetése által, egészen Jézus krisztus kereszthaláláig, arra a megállapításra jutunk, hogy Isten számtalanszor próbálkozott a nép bűnös mivolta ellenére is kimenteni őket. Mindig keresett az Úr lehetőséget, ami által próbálta meggyőzni a jóra, az engedelmességre, néha szigorral, de mindig a nép javát szolgálta.
A kezdet kezdetén már erre szolgált a Tízparancsolat, ami megpróbálta csokorba fogni azokat a bűnöket, ami Isten akarata ellen vannak. Azt tudjuk, hogy ha nem lenne törvény, nem lenne bűn sem, mert nem lehetne mihez mérni. De mivel vannak törvények, és Jézus kijelentette: Hogy nem a törvények eltörlésére, hanem a törvények betöltésére jöttem” Jézus, mindig egyértelmű szavakkal hozta tudtára az embereknek, az engedetlenségük következményét. Nem volt benne lehetőség, hanem mindig az egyenes igazsággal közölte a bűnök következményét.
A fenti Igét olvasva Isten egyértelműen azt mondja: Én vagyok az Úr Istened, aki tanítalak hasznosra, és vezetlek olyan úton, amelyen járnod kell”
Ebben a mondatban szinte mindent kijelent Isten az embernek, amit nekünk tudnunk kell, ahhoz, hogy valóban engedelmeskedjünk néki, magunk miatt.
Én vagyok az Úr Istened! Mintha csak azt mondaná, hogy én vagyok a te Urad, a te teremtőd! Én vagyok a te szülő anyád, akinek engedelmességgel tartozol!  Féltő szeretetem által, megtanítalak minden jóra, amire neked szükséged van, amiből jó származik a te számodra. Ha engedelmes leszel, vezetlek egy olyan úton, ahol nem tévedsz el, nem érhet bántalmazás, aminek a végén én várni foglak! És ahhoz, hogy nyugodt, békés életed legyen, ahhoz neked ezt az utat kell járnod! Mindenképp a javadat keresem, azért figyelek rád, szemeimet nem veszem le rólad, mert szeretlek, nevellek, és nem akarom, hogy bántalmazzanak téged. Ezen az úton nem törhet rád az ellenség, boldogan élhetsz, vigyázok rád!
Mindent elmondott az Isten, amit nekünk tudnunk kell, ahhoz, hogy engedelmesek legyünk néki, mert ez a javunkat szolgálja majd. Mert féltőn, szerető Isten vagyok, és gondoskodom rólad, hogy a száz veszélyből kiragadlak, ha engedelmes leszel nekem. És el kell hinnünk, amit Ő mond: „ Mert nem ember az Isten, hogy hazudjon”
Micsoda jó érzést, biztonságot nyújt nékünk ez az ígéret, de milyen balga is az ember, aki nem hisz benne, és kihagyja az Istent az életéből!
 
A következő mondat: „Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra……….” Ha mindenki számára érthetően szeretnénk kifejezni, úgy is mondhatnánk: Óh, ha hallgattál volna rám!
Valójában egy szomorú felkiáltás ez Isten részéről, az engedetlen népe felé, hogy ha engedelmes lettél volna,… ember, olyan békességed lett volna, mint a folyó víz, igazsága pedig, mint a tenger habja. És miért nincs olyan békessége az embernek, mint a folyó vize? Mert engedetlen, mert nem azon az úton halad mindig, ahol az Isten vezetné! Ugye ennek következményei a sok betegség, anyagi kár, örömtelenségek, stb. mert nem ott járunk, ahol a szerető Isten akar minket látni!
Már pedig ettől jobban senki nem tudta volna bizonyítani féltő szeretetét, minthogy az Isten egyetlen fiát adta a mi bűneink megváltására!
Az utolsó lehetőségként, ezt a hatalmas áldozatot hozta, és Jézus Krisztus vállalta, olyan emberekért is, aki Őt ma sem fogadták el, mert nem hisznek Benne. Nem engedelmeskednek Isten felhívásának, hanem a világ által kínált lehetőségek után nyúlnak. Mert jobban bíznak magukban, a pénzükben, a hatalmukban, de bölcstelenségük miatt nem gondolnak arra, hogy ez minden csak múlandó! Ez mind kár és szemét! Egyetlen betegség elég ahhoz, hogy megszűnjék a szilárdnak vélt talaj a lábuk alatt.
 
És a 22. versben ezt olvassuk: „Nincs békesség az Istenteleneknek”. Miért nincs békességük? -Mert valahol ők is tudják, hogy az ideiglenesen szilárdnak hitt talaj könnyen kicsúszik a lábuk alól, és csak a büszkeségük, közömbösségük marad meg, mivel az Isten iránt való hit nincs meg bennük. Nincs békességük, mert a pénz vadászatban vannak mindig, mert, akár gazdagok, akár szegények mindig a pénz körül forog a gondolatuk. Pedig hiába van pénz, ha nincs egészség, azt pedig az Isten adhat egyedül! Valahol sajnálom a pénzimádókat, mert olyat imádnak, ami csak itt a földön szükséges, de a mennyben nem lehet belépő!
Nincs békességük a hitetleneknek, mert a gazdagnak még több kellene, a szegénynek meg a megélhetéshez soha nem elég!
Ezért egy örökös, békétlenség van bennük az elégedetlenség miatt!!!
 
Kedves Testvéreim!!!! E néhány mondatban a Szent Szellem vezetése alatt, próbáltam kibontani a fenti Igét! Bevallom nektek őszintén, hogy ez egy Istentől jövő felhívás,mely szívemet teljesen betöltötte, és boldogan azt érzem, hogy akkor 1993-ban, mikor igent mondtam az Úr elhívásának a legjobb döntést hoztam meg az életemben! Igent mondtam az Úrnak, és Ő komolyan vette az én válaszomat. Megtapasztalom saját életemen, hogy ha engedelmes vagyok, Isten valóban olyan úton vezet, ahol nekem járnom kell!
Olyan úton vezet, ahol ha vannak is próbák, de kiment engem az Úr! Olyan úton vezet, ahol engem várni fog az út végén! Ott járok, ahol láthatom az Ő mosolyát, hallhatom halk szavát, érezhetem áldását! Köszönöm az engedelmességet, a Hitet, szeretetet, azt a sok - sok talentumot, amit kaptam tőle, hogy másokat is erre az útra vezessek! Uram Köszönöm Uram!
„Én Uram, én Istenem!!!”