Áldjad én Lelkem az Urat...

Miután egymást követő két napon is a Zsoltárok könyve 103.részt kaptam az Úrtól, így nem volt félreérthető az, hogy el kell mélyülnöm a fenti Ige versekben.

Valóban, Dávid olyan szívhez szólóan írja le az Úr irgalmasságának dicséretet, hogy időzni kell mellette, miközben szívünkben alaposan átforgatjuk. Mint a finom ételt, amit nem azonnal nyelünk le, hanem jól megrágjuk, hogy a benne lévő ízből mennél többet ízleljünk meg, úgy kell szinte minden versszaknál alaposan időznünk.

Igaz, hogy Dávid, az Úr a gyenge és bűnös emberek iránti irgalmasságról beszél, de ez mindannyiunkra vonatkozik. Hisz melyikünk mondhatná el magáról, hogy erős, és bűntelen? Szinte minden emberre vonatkozik, ez a meg nem érdemelt kegyelem! Hisz semmi jót nem teszünk, de az Úr mégis irgalmas hozzánk, ezért kell Őt áldani.

Dávid felszólítja az ő lelkét és az egész bensőjét, hogy áldja az Urat. Áldja az Urat, a jótéteményéért, a gyógyításáért, azért, mert az Úr igazságot cselekszik, és ítéletet az elnyomottakkal. Késedelmes a haragra, és nem bűneink szerint cselekszik velünk, nagykegyelmű, könyörülő az őt félők iránt……

Csodálatosan átitatódhatunk azzal a szívből jövő melegséggel, amit az Ige olvasása által kapunk.

„Áldjad az Urat, minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!

Talán, ha más szavakkal fejezném ki, akkor így hangzana: Mindenki és mindenhol, áldja az Urat! Ő a Teremtő Isten, aki megérdemli, hogy a neve hallatán, dobbanjon meg a szívünk és áldjuk Őt! Az Ő jóságát nem lehet csupán mondatokkal kifejezni, az Ő jósága határtalan.

Jézus azt mondta: „Senki sem jó, csak egyedül az Isten”

Isten nem így tervezte az emberrel a kapcsolatot, ahogy most van, hisz az ember, (a teremtmény,) ellene fordult a teremtőjének. Ha csak a Biblia elejéből veszünk néhány példát, láthatjuk, hogy Isten mindig a javát akarta az embernek.

Isten az Éden kertjében sétálgatott, beszélgetett az első emberpárral, Ádámmal és Évával. Mindenük meg volt ott, mégis engedetlenek lettek, és ettek az egyetlen fáról, amit Isten eltiltott előlük. Ezért űzte ki Isten az Édenkertből őket.

Majd Isten, Ábrahám hűségét tette próbára, mikor azt kérte tőle, hogy áldozza fel a fiát. Valójában nem kellett véghez vinnie az áldozatot, mert az Úr gondoskodott egy áldozati állatról a fiú helyett. Isten megbizonyosodott Ábrahám hűségéről, és nem okozott fájdalmat neki.

Vagy például, amikor Sodomát és Gomorát a romlottságuk miatt Isten el akarta pusztítani, de Lótot és feleségét viszont meg akarta menteni. Itt szintén az engedetlenség miatt vált sóbálvánnyá Lót felesége.

Aztán az özönvíz történeténél azt olvassuk: Egyetlen család volt, a Noé családja, akik bemehettek a védelemnek épített bárkába, és mindenki más elpusztult az özönvízben.

Szörnyű lehetett Istennek, hogy megteremtette az embert, egész más tervekkel, és az örökös bűn, engedetlenség miatt időnként el kellett veszíteni őket.

Az özönvíz után, azt mondta Isten: „Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test, és soha többé nem lesz özönvíz a földnek elvesztésére.

Aztán a későbbiekben azt olvassuk, hogy Isten kivezeti Mózes által a népet Egyiptomból, ahol rabszolgák voltak. De ezt nem érdemelték meg, mivel már az úton lázadtak a rájuk telepedő nehézségek miatt.

Tehát a nép örökösen csak a szomorúságot okozott Istennek. Végig olvashatjuk az egész Ó-Testamentumot, és végig követhetjük az ember gonosz természetének alakulását. De egy dolgot megállapíthatunk, az ember természete semmit sem változott.

Isten azonban még ekkor sem mondott le az emberről! Az egyszülött Fiát, Jézust adta áldozatul a bűneinkért, azért, hogy ez a hatalmas áldozat talán jobb belátásra bírja majd az embereket.

Az ember azonban születésétől fogva bűnös hajlammal bír, ezért történhetet érte bármilyen áldozat, makacs, önimádó és gonosz mindaddig míg el nem fogadja ezt az áldozatot és Utat nem változtat azaz megtér.

 

Kedves Testvéreim! Mi, akikről közel sem mondható el, hogy bűntelenek vagy tökéletesek lennénk, de az Urat követjük, legyünk engedelmesek és áldjuk az Urat!

Áldjuk a mi Teremtőnket, aki mindent megtett és ma is megtesz azért, hogy a mi földi életünk jó legyen.

Áldjuk a mi Megváltónkat, aki vérével váltott meg minket, kifizette helyettünk a bűn zsoldját.

És köszönjük meg a drága Szent Szellemnek, hogy szívünkben lakozik, annak ellenére, hogy oly sokszor megszomorítjuk.