„És mikor a Pünkösd napja eljött, egyakarattal együtt voltak. És lett nagy hirtelenséggel az ég zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és ült mindegyikre azok közül. És megteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik, hogy szóljanak” Apostolok Cselekedetei 2: 1
Amikor elolvassuk a fenti Igeszakaszt, tudom, hogy minden hívő testvérem szíve megdobban, mert nagyon vágyik a Szent szellemmel egy olyan találkozásra, amit ott, azok a testvérek éltek át. Mindannyian vágyunk erre a csodálatos megtapasztalásra, de sajnos manapság mégsem élhetjük át úgy, vagy legalábbis nagyon kevés helyen élhetik ezt meg, mert valami hiányzik a gyülekezetekből. Úgy olvastuk az Igében, hogy „egyakarattal” voltak együtt, Apcsel. 2: 1, Ez tulajdonképpen azt is jelenti, ahogyan korábban olvashatjuk a Szentírásban: „Ezek mindnyájan egy szívvel-Lélekkel foglalatosok voltak az imádkozásban, és könyörgésben…..” Apcsel. 1: 14, Egy akaraton voltak, vagyis ugyanúgy gondolkodtak, ugyanazt akarták elérni, egy volt a cél, közös volt a vágy a megtapasztalásra.
Kedves testvéreim! Valljuk be, hogy legtöbbször éppen ez hiányzik a közösségeinkből: az egyakarat, az, hogy mindenki egy szívvel-lélekkel imádkozzon, együtt könyörögjön és egyformán vágyakozzon a Szent Szellem után.
Évekkel ezelőtt én jártam olyan Pünkösdi gyülekezetben, ahol az idős testvérek - testvérnők, odaszántan, térden állva, legtöbbször sírva, könyörögtek Istenhez. Közös akarattal kiáltottak, a szó szoros értelmében zúgott a levegő körülöttünk! Nemcsak Pünkösdkor élhettük át a Szent Szellem jelenlétét.
Mára azonban a gyülekezetek az elvilágiasodás irányába haladnak. Sok, az Istentelen világ által használt elemet csempésztek be a gyülekezetekbe és így próbálják megnyerni a világot maguknak. De még a világnak sem kell az ilyen ízetlen utánzat. A testvérek tömegeiből hiányzik az Istenfélelem, nem vágynak igazán a buzgó imákra, az igazi szeretett közösségre. Sokszor letudják az Istentiszteletet, és olyan közösségi programokat, gyülekezeti alkalmakat szerveznek amelyből, kifelejtik az Isten szentségét. Szeretetvendégség címén nagy főzéseket, étkezéseket rendeznek és egyszerűen nem is az Isteni akarat van a középpontban, hanem az emberi. Sokszor ember által vezetett döntések, viták és nézetkülönbségek tarkítják a jelen Egyházát.
Azonban ahol Szent Szellem eggyé tudja formálni a gyülekezetet, ahol nincsenek tovább hatalomi harcok, széthúzások, pénz és egyéb utáni vágyódások, ott újra át lehet élni a Pünkösdi csodát. Ott a testvérek a szívük mélyéből képesek igazán az Úrra figyelni. Ott képesek a hívők igazan hálás szívvel megköszönni az Úrnak, mind azt, amit tőle kaptak, és a szívük mélyéből meg tudják bánni a bűneiket. Ilyen helyre ma már nagyon nehéz rábukkanni, vagy csak elvétve találhat hasonlót a hívő. Nos, ez a baj manapság!
Amikor a Szent Szellem Pünkösdkor leáradt az első tanítványok közé és betöltötte őket, nyelveken kezdtek szólni, ahogy a Lélek adta nékik. Nekik ez a megtapasztalás nagy újdonság volt, hiszen azelőtt nem éltek át ilyet, vagy ehhez hasonlót, így azt sem tudták mi történik velük. Nem voltak rá felkészülve és nem volt ismeretük vagy tapasztalatuk sem. Talán ezért is tudott akkora hatalommal és erővel történni mindez, mert nem kezdtek el rajta töprengeni, vagy hasonlítgatni a teológiai tanítások elemeihez. Nem gondolkodtak rajta, hogy illő dolog vagy sem, illetve, hogy mit fognak szólni ehhez, akik hallják. A nyelveken való szólás, vagy a nyelveken imádkozás ténye tehát nem az elme felfogásától, vagy a Biblia ismeretétől függ, hanem a hittől. A Szent Szellem végzi ezt el a hívőben. Ha az ember átadja a teljes valóját, testét - lelkét, akkor bárki átélheti ezt a csodát. Vagyis mindez ma is megtörténik, ha engedjük.
Testvéreim, vágyunk erre az ajándékra, amit az Úr Jézus küldött közénk? „Mert azt mondta: „De én az igazat mondom néktek. Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt (őt) ti hozzatok. És az, amikor eljő megfeddi a világot bűn, igazság, és ítélet tekintetében.„ A Szent Szellem Isten, Aki ma itt van a földön velünk, egy csodálatos ajándék. Ő vigasztal, tanít, vezet ezért minden hívő testvéremnek a szívébe kellene hívni Őt, hogy a keskeny úton a segítségével járhasson. A Szent Szellem, számunkra Segítő, Pártfogó, és Vigasztaló is. Tőle kapjuk a lelki ajándékokat, a lelki gyümölcsöket, és a gonosz elleni lelki fegyverzetet is általa vehetjük magunkra. Amikor szükséges Tőle kapjuk a szavakat, amiket mondanunk kell. Jézus így mondta ezt: „Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik néktek, abban az órában azt szóljátok, mert nem ti vagytok, ki szóltok, hanem a Szent lélek”
Bizonyára mindenki tudja, aki imádkozott már nyelveken, hogy néha ezt sokkal könnyebb így tenni, mint elmével a saját nyelvünkön imádkozni. Többek között, nem kell azon gondolkodni, nem kell a szavakat keresni, hogy mit mondjunk, hanem ahogyan kapjuk, a szent Szellemtől csak azt kimondjuk. A nyelveken való imádkozáskor olyan titkokat tudhatunk meg, amiket eddig nem tudtunk. Az ilyen imádkozáskor csak kizárólag az Úrral beszélgetünk, amit a sátán nem tud kihallgatni.
Csodálatos lenne, ha minden keresztyén testvérem, nem csak annyit tudna minderről, hogy a Pünkösd az egy, két napos ünnep és akkor nem kell dolgozni. Mert a Szent Szellem Isten nem ezért jött a földre, hogy ünnepet, munkaszüneti napot hozzon, hanem azért, hogy az Úr követőinek segítségére legyen, hogy dicsőítse az Urat. Fogadjuk hát Őt, olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel költözik be a szívünkbe, hogy vezethesse az életünket. Csak kérnünk kell ezt. Ámen.