Egy ember borbélyhoz ment hajvágásra és szakálligazításra. Amint a mester hozzáfogott a munkához, egy jó beszélgetésbe kezdtek. Sokféle témát érintettek. Amikor Istenre terelődött a szó, a borbély azt mondta: „Nem hiszem, hogy van Isten”- „Miért nem?- kérdezte a vendég.- „Hát csak menjen ki az utcára, és látni fogja, hogy miért nem hiszek. Mondja, ha volna Isten, volna ennyi beteg ember?
Lenne ennyi elhagyott gyermek? Ha lenne Isten, nem lenne szenvedés, se fájdalom. Nem tudok egy olyan szerető Istent elképzelni, aki mindezeket a dolgokat megengedi.”
A vendég egy pillanatig gondolkodott, de nem válaszolt, mivel nem akart vitatkozni. A borbély befejezte a munkát, és a vendég kiment az üzletből.
Amint kilépett az utcára, meglátott egy ragadós, piszkos hajú, és rendezetlen szakállú embert. Koszos és ápolatlan volt. A vendég ekkor visszafordult, belépett ismét az üzletbe, és így szólt a borbélyhoz.
„Tudja mit? Nincsenek borbélyok!” –„Hogy mondhat ilyet?”- kérdezte meglepetten a borbély. „Itt vagyok, borbély vagyok, és épp ön volt nálam az előbb.”
„Nem!” - kiáltott fel az iménti vendég- „Nincsenek borbélyok, mivel, ha lennének, nem lennének piszkos, hosszú hajú és rendezetlen szakállú emberek, mint az az ember ott kinn az utcán, nézze csak meg!”
„Óh, de borbélyok vannak! Ez csak akkor történhet meg, amikor az emberek nem jönnek el hozzám.”
„Pontosan ez az!” Erősítette meg az előbbi vendég. –„Isten is Van! Ez történik, mikor az emberek nem ismerik el Őt, nem mennek Hozzá, és nem Tőle várják a segítséget. Ezért van sok fájdalom, és szenvedés a világban!”