Néha előfordul, hogy halljuk idősebb keresztyénektől, mikor megjegyzést tesznek olyan emberekre, akik először jönnek a gyülekezetbe, vagy éppen olyan alkalomra jönnek el, ahol osztás, vagy szeretetvendégség is van. (Talán az irigység nyilvánul meg.) Ilyenkor mindig szeretettel kell meggyőzni a testvért, és elmondani neki, hogy valaki valahova mindig először megy el! Biztos, hogy ő is először ment el egyszer a gyülekezetbe.
De folytassuk tovább, Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, nem csak a hívőkért. Azokért is, akik még nem, vagy soha sem fogadják be a szívükbe az Urat. Ha nem így lett volna, nekünk sem lett volna módunk megtérni és azoknak sem, akik még nem ismerték meg az Urat.
Egyszer egy szeretetvendégséggel összekötött ünnepi Istentiszteleten vettem részt az egyik gyülekezetben, ahol az előbb említett dolog felszínre jött. „Azért jöttek annyian, mert tudták, hogy ennivaló is lesz”- hangzott el a megjegyzés. Fájdalmas ezt hallgatni, mert amint mondtam, valaki valahová mindig legelőször megy el, majd ha ismét megy, akkor másodszorra megy. Előre honnan lehet azt tudni, hogy az illető ember soha nem jön vissza? Ki tudja azt megmondani, hogy Isten kinek, hol és mikor érinti meg a szívét?
Azt mondja Jézus: „Sok utolsóból lesz első, és sok elsőből lesz utolsó.”
Ha mi először nem megyünk el a gyülekezetbe, akkor lehetséges, soha nem térünk meg. Ha Jézus Krisztus csak a hívőkért halt volna meg a kereszten, akkor mi elkárhoztunk volna.
Azt mondta az Úr: „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegnek.”(Máté 9:12)Tehát ne legyünk irigyek másra, ha eljön a gyülekezetbe, ne irigyeljük, ami testi, lelki táplálékot elfogyaszt, sőt arra ne legyünk irigyek, ha megtérésre jut, és növeli az Úr Jézus nyáját! Ha ezt az embert valaki hívta, vagy éppen az Úr Jézus kopogott be szíve ajtaján és ő elfogadta ezt a meghívást, mi is fogadjuk szeretettel. Azt mondta Jézus: Menjetek szerte a világba, és tegyetek tanítvánnyá minden népeket”- ez a missziós parancsa az Úrnak.
Ha mi nem tesszük, és mégis eljön a vágyakozó a gyülekezetbe, legalább szeretettel fogadjuk, hogy érezze azt, hogy Isten gyermekei közé jött.
Ne legyünk irigyek, hisz van -e valami, ami a miénk? Van -e valamid, amit nem Tőle kaptál?? Adj hát, amíg adni tudsz, mondja az egyik vers is! Olvassátok el szeretettel ezt a verset, és legyen a szívetek tele mindenki felé szeretettel!



Ha úgy tudsz adni

Ha úgy tudsz adni,
Hogy neked már semmi sem marad.
Ha úgy tudsz adni,
Hogy másokért feláldozod önmagad,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy szívedet is másoknak adod,
Ha tudsz adni,
Hogy mindened másénak mondhatod,
Akkor adj!!
Adj, bárki legyen az, ki tőled kér,
Akkor adj!!
Ne legyen senki, akit szegényen elküldtél,

Ha tudsz adni,
Hogy nem fájdul meg miatta a szíved,
Ha úgy tudsz adni,
Ha az is kap,
Aki gőgösen kivet.
Ha úgy tudsz adni,
Hogy a koldus sem alázkodjon meg,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy elfogadja, kitől szíved remeg.
Akkor adj!!
Ne legyen senki, kit szegényen elküldenél!

Ha úgy tudsz adni,
Hogy gyógyítasz, szíven ütött mély sebet,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy aki zokogott, önfeledten felnevet,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy nem dicsérnek emberek szerte szét,
Ha úgy tudsz adni,
Hogy megfogod, minden elhagyott kezét,
Akkor adj!!
Adj annak is, ki tőled messze-messze él.
Akkor adj!!
Ne legyen senki, kit szegényen elküldenél!!

Írta: Makovei János