A gyülekezetekben szokássá vált, hogy minden év őszén a testvérek hálát adnak Istennek a Tőle kapott áldásokért.
Ilyen alkalmunk volt nekünk is az elmúlt vasárnap. Az imaházunkban szép számmal összejöttünk. Az ünnepi öltözetben, mosolyogva érkező testvérek, vagy csak vágyakozók, szívükben már ünnepeltek. Ők tudták, hogy egy ünnepi alaklomra jönnek, és felkészültek rá. Boldogan tekintettünk szét a szinte megtelt imateremben, amikor fiatalok, idősek, gyerekek elfoglalták a székeket, és csendben várakoztak.
A Missziós csoportunk alkalomvezetője, hálaadó imádságra kérte a gyülekezetet, és a mindenkinek a szívéből kicsorduló hála ömlött Isten felé.
A versek, énekek, egy testvérnőm által írt hálaadó ima, mind-mind Istent dicsőítette. Öröm, és boldogság volt a szívünkben, és a dicsőítés alatt, felszabadulva énekeltek a testvérek az Úrnak.
Az alkalom végén szeretetvendégséggel készültünk a testvéreink felé. Kicsit meglepődtem, mikor az elkészített szendvics, és sütemények mennyiségére gondoltam, de rögtön eszembe jutott az a Bibliai történet, mikor Jézus 5 ezer embert vendégelt meg, és mindenki jól lakott. Megnyugodtam, és mikor láttam, hogy a testvérek, boldogan fogyasztották az ételt, és italt, tudtam, hogy Jézus nem csak ott, hanem itt is velünk van, Szelleme által.
Jó volt látni Isten népét, akik eljöttek ezen a napon, hogy együtt ünnepeljünk, hálát adjunk az Istennek.
Az alkalom végén volt a legnagyobb öröm a szívünkben, mikor a bemerítkezésre jelentkező testvérek jelet adtak a döntésükről. A két éves missziós munkának meg volt az eredménye. Az Úr együtt örült velünk a Mennyben!
És ezen a napon is eggyel több hálát adhattunk Istennek! Ezért a napért, ami az elejétől a végéig az ő jelenlétében zajlott le. Dicsőség az Úrnak érte!!! Áldott legyen az Ő neve örökké!
http://www.youtube.com/watch?v=S8-NwChJr5o