Mi keresztyének elcsodálkozunk, hogy miért tiltakoznak az emberek, ha a megtérésről van szó? Talán még el is mennek olyan gyülekezetbe, ahol a bűneiket nem hozzák felszínre, és az addigi életüket nem kell megzavarni. Ha viszont egy Szent Szellem által telt gyülekezetről van szó, oda hitetlen, vagy félig megtért emberek nem mennek be. Az idő pedig rohamosan szalad, bizonyára megfigyeltétek mindnyájan. Mikor bezárul a kegyelem ajtaja akkor, aki kint van, nincs lehetősége a megtérésre, csak mártírhalál által mehet az Úrhoz. Ezzel kapcsolatban egy kis történetet szeretnék elmondani, bár ennek a tétje koránt sem olyan nagy, mint ha a kegyelemről maradunk le.
Történt egyszer, hogy két filozófus elindult messze útra, és mivel rájuk esteledett, betértek egy fogadóba, hogy megvacsorázzanak, és pihenjenek. Mikor a fogadós eléjük tette az étlapot, elkezdtek válogatni, és megvitatni, hogy melyik jó, és miért nem jó a másik étel. Addig vitáztak, elemezgették az ételeket, hogy az idő eltelt, a fogadós odalépett, hogy záróra van. A két férfi kétségbeesve meg akarta magyarázni, hogy ők milyen éhesek, nem is vacsoráztak, és még szobát is vennének ki, de a fogadós azt válaszolta: „Sajnálom, míg önök vitatkoztak, a szobákat kiadtuk, vacsorát pedig már nem szolgálunk fel.” A két filozófus éhesen kilépett a sötét utcára, és azon töprengtek, miért nem rendeltek hamarabb vacsorát, és szobát.
Kedves Testvéreim! A feladat a miénk, hogy az ilyen „filozófusokat” mi vezessük rá arra, hogy az idő most van, nem majd!!!! Most kell megragadni a kegyelmet! Mindenkor szemünk előtt legyen Jézus Krisztus missziós parancsa! „Tegyetek tanítványokká minden népeket!” Mi pedig legyünk engedelmesek az Úrnak!