A gyülekezetünkből egy fiatal Testvérnőm a Facebookon az alábbi megvallást tette:
„Istennek nincsen mobiltelefonja, mégis Ő az, Akit legtöbbet hívok.
Nincs Twittere, de mégis követem Őt.
Nincs internete, mégis tartjuk a kapcsolatot.
Ha Isten számodra is csodálatos, tedd ki az üzenőfaladra!
Én nem szégyellem.”
Szilvike - mert így hívják őt - valóban nagyon szereti Istent. Ő nem szégyellte megvallani nem csak ország-világ előtt, ahol nem ismerik, hanem abban a kis faluban, ahol mindenki ismeri, ott is felvállalja, hogy az ő számára az Úr a legkedvesebb.
Nagyon sokszor a fiatalok sokkal odaszántabbak, és sokkal több időt szentelnek Istennek, mint az idősek.
A mi kis gyülekezetünk tartóoszlopai a fiatalok, akik 100 km-ről járnak ki szolgálni minden héten 2 nap, anélkül, hogy időt, pénzt, fáradtságot kímélnének. Végzik az Isten munkáját, mert tudják, hogy szükség van rá.
Ők is azt vallják, hogy Isten jól látja az ő szükségüket, és mindenkor betölti azt. És valóban, meg is kapják, mindazt Istentől, amire szükségük van.
Milyen jó is megvallani mindenki előtt, hogy Istent szeretjük, hogy tudjuk, mindenkor velünk van, nem hagy magunkra a bajban, egyetlen menedék a számunkra…
Merjük megvallani azt az Úr Jézust Urunknak, Megváltónknak, Aki életét adta minden emberért! Merjük megvallani Őt, Aki a világ Ura, Aki visszajön az Övéiért!!!
Hirdessük minden embernek, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneink miatt, de feltámadt harmadnapon, Ő él, és mi is élni fogunk!!!
Elment, hogy helyet készítsen nekünk, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk! Tegyünk hát vallást Róla mindenkor, minden ember előtt!!!
Ő az egyetlen olyan biztos pont a mi életünkben, ami a túlélést jelenti, ebben a világban.