Kedves Barátom - szólítottam meg egy régi ismerősömet-, ha nem akarsz örökre elkárhozni, számodra is csak egy lehetőség van, hogy be kell ismerned a vétkességedet, bűneid bocsánatát kell kérned Jézustól, és el kell fogadnod – az Ő kegyelmét, amit ingyen kínál minden megtérő embernek.
A megszólított kissé ingerülten válaszolt: -Te engem ne agitálj, az én lelkiismeretem tiszta!
Nem vagyok ugyan angyal, de a hibáimat mindig jóváteszem, szorgalmas templomlátogató vagyok, bőkezűen adakozok egyházi célokra, sok tucat Miatyánkot mondok el naponta, és tagja vagyok az egyházi dalárdának.
Gyanakvó pillantást vetek rá, majd folytattam az imigyen kiéleződött párbeszédet:
- Tegyük fel, hogy a hét első két napján lopsz, csalsz, hazudsz, betörsz, törvénytelen úton szerzel vagyont. Szerdától vasárnapig pedig jóváteszed az elkövetett vétkeidet úgy, ahogy az imént említetted, adakozol, segítesz a szegényeken, gyónsz, imádkozol. Ezt a ténykedést hónapokon, éveken keresztül folytatod, amíg egyszer csak tetten érnek és vizsgálati fogságba helyeznek. Rövid idő után kitűzik a bírósági tárgyalás napját. Te persze nyugodtan várod a törvénnyel való szembesítést, hiszen minden törvénybe ütköző cselekedetedet többszörösen is jóvátetted. A legnagyobb meglepetésedre azért mégis elítélnek, többrendbeli lopásért, rablásért, nem a szerdától vasárnapig folytatott életmódodért, hanem a hétfő –keddért. Börtönbe kerülsz. Ha a földi bíróság így dönt, akkor gondolod, hogy az örök igazságos Isten másként döntene? Hiszen ha ilyen embereket fogadna az ő országában, soha sem lehetne tudni, mikor törnének elő, (hétfő-keddi) ösztöneik, és a békesség országa a félelem és remegés birodalmává változna- a földiekhez hasonlóan.
- Mindennek ellenére - védekezett kétségbeesetten, a barátom, -,meg vagyok győződve arról, ha ítélet napján tetteimet Isten mérlegre teszi, a jó cselekedetek túlsúlyban lesznek.
- Érdekes- válaszoltam, a Biblia tud olyan megmérettetésekről, de az csak hiányosságokat mutatott fel. Daniel könyvében olvassuk, Bélsaccar királyról, „megmérettetett” és híjával találtatott. Saját mérlegeden jóvátételeid bizonyára súlyosabbak, mint vétkeid.
De megjelent Jézus Isten Báránya, és ha föltekintünk a Golgotai keresztre, immár minden tévedést kizáróan érezhetjük bűneink súlyát Isten mérlegén.A bűneinkért járó fizetséget, soha sem tudtuk volna törleszteni. Ezt vállalta értünk Jézus, Ő halt meg helyettünk a kereszten.
Isten legdrágább egyetlen Fiát áldozta oda értünk, - ennyire komolyan veszi a bűnt.
És te kedves barátom, efféle apróságokkal akarod vétkeidet jóvátenni? Nem gondolkoztál még el azon, hogy ha magunk is helyre tudnánk hozni bűnös mivoltunkat, Isten részéről, égbekiáltó igazságtalanság lett volna saját Fiát feláldozni az emberekért! De: „a bűn zsoldja a halál”a bűneinkért valakinek meg kell halnia. Nekünk, vagy az Úr Jézusnak. „És mert úgy szerette Isten a világot, hogy egy szülött fiát adta, hogy örök életünk legyen”
Ha ezek után is kitartasz üdvözítő érveid mellett, akkor engedd meg, hogy szemedbe mondjam lesújtó véleményemet: Még üzletembernek is rossz volnál, mert a biztos üdvösséget, amit Isten ingyen kínál neked, fölcseréled a bizonytalan kimenetelű „jóvátevési” akcióddal.
Mondd, elhiszed, hogy Jézus Krisztus vállalta helyettünk a halált, és vétkeink immár kiengesztelést nyertek? Krisztus áldozata tökéletes, és teljes váltságot garantál.
Ne feledd, Isten mérlegén mindig híjával fogsz találtatni! Ma még jöhetsz hozzá bűnbánó szívvel Üdvözítődhöz és Megmentődhöz, de holnap már lehet, hogy Bírád lesz!!!!!