„Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim…” (Ézsaiás 55:8)
A fenti Ige bizonyítja, hogy Isten egészen másként gondolkodik velünk kapcsolatosan, mint ahogy azt mi elképzeljük. Két történet által szeretném bemutatni, hogy mennyire igaz ez az állítás. Mindkét történetnek egy-egy fiatalember a szereplője, de az egyiknek mindent megadott az Úr, a másiknak nem engedte meg, hogy terve megvalósuljon.
I. Egy fiú zeneiskolába járt, jó zenei tudásra tett szert, és a legtöbb hangszeren tudott játszani. Unokatestvérei kezdetben mulattak rajta, hogy nem fog tudni megtanulni, mert az ujjai túl rövidek. Ám Isten ezt nem így látta. Nagyon jó hallással áldotta meg, és mint említettem, kitűnően játszott a hangszereken. Ahogy telt az idő, az Úr hittel is megajándékozta őt, és boldogan dicsőítette érte az Urat. Egyik nap egy gondolata támadt, amit alig mert megmondani édesanyjának. Szeretett volna egy szép zongorát, amivel még jobban kamatoztathatja tudását. Az édesanyja szeretett volna kedvezni a fiának és elhatározta, hogy megvásárolja a kért zongorát, és sokat imádkozott érte. Az összeg azonban olyan magas volt, hogy a vételt csak a nagyapa segítségével, banki úton tudták megvalósítani. Ráadásul Isten arról is gondoskodott, hogy mire a több százezer Ft.-os hangszer meg lett vásárolva, már egy gyülekezetbe, Isten szolgálatába állíthatták be azt. A fiatalember végtelenül hálás volt érte az Úrnak. Aztán egy napon a nagyapa beteg lett, állapota egyre rosszabbodott, és röviddel utána meghalt. A zongorát néhány hónapig még tovább törlesztették, majd érkezett egy levél, amelyben közölte a biztosító, hogy a fent maradó részt elengedik. Tovább olvasva a levelet, értették csak meg, hogy a nagyapa kora miatt életbiztosítást kötött a bank, és az ügyfél elhalálozása miatt, ezt az összeget elengedték. És ez a fent maradó rész 280 ezer Ft. volt.
Mit is mondhatnék most? Biztosan fájt a nagyapa elvesztése a családnak, de Isten akarata ellen nem tehetünk semmit. Viszont láthatjuk, hogy Isten mindent megvalósított a fiatalember életében, ahhoz hogy boldogan, odaszántan dicsőíthesse Őt.
II. A másik történet, teljesen más irányú, szinte ellentéte volt az előzőnek, itt a család teljesen világi volt. A fiatalembernek volt egy beteg nagyapja. A család kitalálta, hogy a papa által autóvásárlásra x összeget igénybe vehetnek, ezt meg is akarták valósítani. A fiatalember beiratkozott egy autóvezetői tanfolyamra, ami nagyon nehezen ment. A vizsgát sajnos olyan sokszor kellett ismételni, hogy addigra szegény beteg öregember meg is halt. Így a nagy emberi tervekből nem valósulhatott meg semmi.
Láthatjuk, Isten nem adja magát mindenféle emberi tervekhez. Jó, ha belátjuk, jobb, ha alázatban Istenre hagyatkozunk, és Ő megadja nekünk, amit Ő jónak lát.
Tehát Isten terve más, mint a miénk, mint ahogy a fenti Ige is bizonyítja ezt.
A fenti Ige bizonyítja, hogy Isten egészen másként gondolkodik velünk kapcsolatosan, mint ahogy azt mi elképzeljük. Két történet által szeretném bemutatni, hogy mennyire igaz ez az állítás. Mindkét történetnek egy-egy fiatalember a szereplője, de az egyiknek mindent megadott az Úr, a másiknak nem engedte meg, hogy terve megvalósuljon.
I. Egy fiú zeneiskolába járt, jó zenei tudásra tett szert, és a legtöbb hangszeren tudott játszani. Unokatestvérei kezdetben mulattak rajta, hogy nem fog tudni megtanulni, mert az ujjai túl rövidek. Ám Isten ezt nem így látta. Nagyon jó hallással áldotta meg, és mint említettem, kitűnően játszott a hangszereken. Ahogy telt az idő, az Úr hittel is megajándékozta őt, és boldogan dicsőítette érte az Urat. Egyik nap egy gondolata támadt, amit alig mert megmondani édesanyjának. Szeretett volna egy szép zongorát, amivel még jobban kamatoztathatja tudását. Az édesanyja szeretett volna kedvezni a fiának és elhatározta, hogy megvásárolja a kért zongorát, és sokat imádkozott érte. Az összeg azonban olyan magas volt, hogy a vételt csak a nagyapa segítségével, banki úton tudták megvalósítani. Ráadásul Isten arról is gondoskodott, hogy mire a több százezer Ft.-os hangszer meg lett vásárolva, már egy gyülekezetbe, Isten szolgálatába állíthatták be azt. A fiatalember végtelenül hálás volt érte az Úrnak. Aztán egy napon a nagyapa beteg lett, állapota egyre rosszabbodott, és röviddel utána meghalt. A zongorát néhány hónapig még tovább törlesztették, majd érkezett egy levél, amelyben közölte a biztosító, hogy a fent maradó részt elengedik. Tovább olvasva a levelet, értették csak meg, hogy a nagyapa kora miatt életbiztosítást kötött a bank, és az ügyfél elhalálozása miatt, ezt az összeget elengedték. És ez a fent maradó rész 280 ezer Ft. volt.
Mit is mondhatnék most? Biztosan fájt a nagyapa elvesztése a családnak, de Isten akarata ellen nem tehetünk semmit. Viszont láthatjuk, hogy Isten mindent megvalósított a fiatalember életében, ahhoz hogy boldogan, odaszántan dicsőíthesse Őt.
II. A másik történet, teljesen más irányú, szinte ellentéte volt az előzőnek, itt a család teljesen világi volt. A fiatalembernek volt egy beteg nagyapja. A család kitalálta, hogy a papa által autóvásárlásra x összeget igénybe vehetnek, ezt meg is akarták valósítani. A fiatalember beiratkozott egy autóvezetői tanfolyamra, ami nagyon nehezen ment. A vizsgát sajnos olyan sokszor kellett ismételni, hogy addigra szegény beteg öregember meg is halt. Így a nagy emberi tervekből nem valósulhatott meg semmi.
Láthatjuk, Isten nem adja magát mindenféle emberi tervekhez. Jó, ha belátjuk, jobb, ha alázatban Istenre hagyatkozunk, és Ő megadja nekünk, amit Ő jónak lát.
Tehát Isten terve más, mint a miénk, mint ahogy a fenti Ige is bizonyítja ezt.