Mindenért hálások lehetünk, de ne csak évente egyszer, a hálaadó napon, hanem az életünk minden pillanatában. Ugyanis, amiről azt gondoljuk, hogy az nekünk jár, az így természetes, az egyáltalán nem úgy van. Mindent kegyelem által kapunk.
A fiam ezt mondta a napokban: „Adjál hálát azért is, ha a bevásárló központ parkolójában a legtávolabbi helyen tudsz parkolni!
1. Mert volt pénzed elmenni, vásárolni.
2. Mert van kocsid.
3. Mert van lábad, hogy a kocsi és a bolt közötti utat megtedd.”
Ugye nincs mit hozzáfűzni, mert nagyon sok embernek egyik sincs!
Ha neked mind meg van, köszönd meg az Úrnak!
Lányom, ezt írta: „Anyu te tudod, hogy van olyan újszülött, aki öregen születik?
Nem tudtam, de elgondolkoztam azon, milyen jó, hogy az én gyermekeim nem ilyennek születtek. Ez is hálára fakasztja a szívem.
Ha arra gondolok, hogy látok, hallok, hogy naponta tudok mit enni, hogy kommunikálni tudok az emberekkel, van hol laknom, van egészségem, van hitem, van Istenem, és sorolhatnám mennyi mindent, köszönhetek az Úrnak. És ez nem természetes, hanem kegyelem által kapom!
Testvérem, gondold át te is azt a végtelen sort, amit az Úrtól kapsz, és ne feledd minden nap azzal a szóval kezdeni az imád hogy: „köszönöm…”!