Kivel nem fordult már elő, hogy akarata ellenére megbántotta testvérét? Ha a megbántott testvér emberi felfogás szerint kezeli a helyzetet, és nem gondol arra, hogy mindez a gonosz kitervelt műve, akkor hamar sértődés, harag a következmény. Egyszer ezt olvastam valahol: „A megbocsájtás nem tetszés szerinti, hanem kötelező.” Ha megbocsátasz annak, aki megbántott vagy megbotránkoztatott téged, ezáltal felszabadul a Szent Szellem, és az Ő munkája által bűntudatra ébred az a testvéred, aki engedve a gonosz akaratának, sebet okozott neked.
Gyakoroljuk tehát a megbocsátást az alábbi vers alapján. Csakis harag, sértődöttség, büszkeség NÉLKÜL tudjuk igazán egységben szolgálni az Urat. Jézusnak volt egy fontos kérése felénk: „Egymást szeressétek!” Tegyük ezt Testvérek, ne engedjük a gonosznak, hogy falat építsen közénk és meggátolja a hatékony munkát, melyet Istennek végzünk.
Ne mondd!
Ne mondd, hogy visszamenni nem volna már erőd,
ne mondd, hogy késő van már, jobb lett volna előbb.
Ne mondd, hogy a szeretet elnyűtt, vagy elszakadt,
össze lehet még kötni, a régi szálakat.
Ne mondd, hogy a szép érzés csak mulandó csoda,
talán elhalványul, ha sorsa mostoha.
Talán hűl egy kicsit, ha nem vigyázunk rája,
sápad, mint a szikes föld hervadó virága.
De ha szíved vágya kél a békesség után,
ha nehéz is az úton, visszamenni muszáj.
Nyújts kezet annak, ki megbántott tégedet,
A megbántott Isten is kezet nyújtott neked.