Nemrégiben a szolgáló csoportunk ruha adományt osztott szét a missziós gyülekezetünkben. Mivel saját kabátjaink, sáljaink is a székre voltak lerakva, így az emberek nem tudhatták, kinek mi a személyes holmija. Véletlenül az egyik roma asszony csomagjába került testvérünk jó meleg, bordó csíkos sálja. Miután eljöttünk, néhány szót még említettünk róla, aztán nem volt beszédtéma.
2 hét múlva újra szolgálni mentünk közéjük, és az egyik törékeny kis fiatal cigány asszonyka elővette táskájából a bordó sálat. Bocsánatot kérve a tévedésért, szeretettel átnyújtotta a gondosan összehajtogatott sálat a testvérünknek. Mosolyogva még hozzá fűzte, hogy ki is mosta. Mikor meghallottam a történteket, megerősödött bennem még jobban az általam felállított megállapítás:
„Nem a bőr színétől függ, hogy egy ember milyen.” Mindig is úgy éreztem, hogy nincs jogunk senkit megítélni a bőrszíne miatt. Nincs jogunk feltételezni, hogy mert cigány, biztos tolvaj, gyilkos, megbízhatatlan. Nem a bőr színe, hanem a szív állapota dönti el, hogy hogyan fog élni az az ember. Nem a bőr színe dönti el, hogy lesz -e örök élete, a pokolba, vagy a Mennybe kerül a lelke. Olvashattunk hiteles történeteket, amelyből megtudhattuk, hogy Jézus megmutatta az általa kiválasztott személynek, hogy a pokolban olyanok is vannak, akiket nem is gondolnánk. Isten nem személyválogató, nem a bőr színét nézi, hanem az engedelmes, tiszta szívet.
Eszembe jutott az is, vajon ez esetben kivétel nélkül minden fehér bőrű bocsánatot kért volna, és kimosva visszaadta volna azt a tévedésből elvitt sálat? Ugye nem? Ugye ti is így látjátok, hogy mellé még hazugság is párosult volna. Letagadta volna, hogy nem is látta, és úgy nem kellett volna a tévedését felfedni. Valljuk be őszintén, hogy megtörténik az ilyen.
És amint a történetből kiderült, ő nem szégyellte, hogy megbotlott, hanem keresztyénként viselkedve bocsánatot kért, és visszaadta a sálat. Nem szégyellte felfedni, hogy ő is egy ember, és megtörtént vele, de botlását helyrehozta. Milyen szép cselekedet ez! Nem egy végtelen nagy értékről volt szó, inkább melegsége, vagy eszmei értéke hiányzott a gazdájának, de ez az asszony tudta, hogy nem az övé és vissza kell adni a másét. Restelkedve meg is bánta. Ezt látták a gyermekei, és ezt a nevelést, a szülői magatartást ők majd utánozni fogják.
Én megköszönöm az Istennek, hogy vannak még ilyen emberek is, a cigányok között is.