A közelmúltban egyik ismerősömet látogattam meg egy kis faluban. Időközben már arrafelé is kiépült az autópálya, odáig azonban elég bonyolult volt az út, és pontos utasításokat szerettem volna kapni.
Mennyire megkönnyebbültem, mikor búcsúzáskor ismerősöm ahelyett, hogy hosszú magyarázatba kezdett volna, vagy esetleg egy térképet is rajzolt volna, odalépett a kocsijához és így szólt: „Kövess engem!” - „Boldogan”-válaszoltam.
„Boldogan!” Vajon ez a válaszunk, amikor az Úr Jézus ajkáról hangzik ez a felszólítás? Vagy terhesnek érezzük ezt a parancsot? Jobban szeretnénk mi magunk eldönteni, hogy melyik úton haladjunk?
Milyen nagy ajándék az, ha jár előttünk valaki, aki így szól: „Kövess engem!” „Figyelj reám!”
„Én vagyok az igazság és az élet, senki nem mehet az Atyához, csakis én általam.” (Jn. 14:6)
Milyen jó, hogy kiépült az út az Atyához, és bár ez az út keskeny, de biztonságosan átvezet az élet legnehezebb szakaszán, és legszűkebb szorosain is!
„Kövess engem!” Ez a felszólítás különösen nagy ajándék akkor, ha ismeretlen, nehéz terepen kell áthaladnunk, vagy olyan helyen, ahol sok az útkereszteződés. Igaz, a követés nehéz, de ilyenkor van leginkább szükségünk valakire, aki személyesen előttünk jár, akit lépésről lépésre követhetünk, akinek nyomában járhatunk, mert ismeri az utat.
Bizonyos értelemben a Biblia egy ilyen térkép, amely utasításokat ad, hogy milyen szempontok szerint tájékozódhatunk el ebben a világban.
Isten azonban nem úgy adta ezt a „térképet” a kezünkbe, hogy boldoguljunk, ahogy tudunk. Nem, hanem egész személyesen szólít meg, és ajánlja fel a vezetését. A Biblia arra való, hogy általa élő kapcsolatba kerüljünk az élő Igével, Jézus Krisztussal, Aki szüntelen így buzdít bennünket: „Kövess engem!”