A napokban hallottam egy keresztyén történetet, amit szeretnék veletek megosztani.
Izráelbe tartó turista buszon a fiatal idegenvezető nő beszédbe elegyedet egy hazafelé tartó idős izraeli férfivel. Számtalan témáról beszélgettek, többek között arról is, hogy náluk az a szokás, hogy mindig a pásztor megy elől, és a juhok követik őt. Természetesen ezt a gyülekezeti rendre is értette. Egyszer csak megállt a busz, mert egy birkanyáj ment keresztül az úton gyors léptekben, mert a pásztoruk hajtotta őket át.
Az idegen vezető nézte a nyájat, és eszébe jutott, hogy ő már el is mondta az információt, amit a férfitől hallott, és az nem azonos, a most látottakkal. Meg is szólította újra a kisasszony az izraelit:- Uram, ön azt mondta nekem, hogy elől megy a pásztor, és a nyáj követi őt. Itt meg egész mást lehet látni. Mit mondanak az emberek, hogy félre tájékoztattam őket?- Megszólalt a férfi:- Nyugodjon meg kisasszony, jól tájékoztatott ön, ugyanis ez nem a pásztor, hanem a mészáros, aki hajtja őket a vágóhídra.
Mély csend lett a történet végén, és kedves mesélőm, azt nézte az arcomon, hogy értem-e a mondanivalót?
Igen értem. A pásztor elől megy és jó irányba viszi a nyájat. Dús legelőkön legelteti, friss vízzel itatja, ha a szőrébe belemegy a barcsi kikócolja, sebeit bekötözi, tehát vigyáz rá. Vigyáz rá, mint a magáéra.
A bojtár, meg csak vigyáz rá fizetségért, és nem bánja mi van velük, nem az övé, és nem gondozza őket úgy, mintha sajátja lenne. Ezt a nyájat is a bojtár segítségével hajtotta a mészáros a vágóhídra.
Szomorúan gondoltam arra, hogy ahol nem pásztor vezeti a nyájat, azt a vágóhídra hajtják??
Egyetlen egy igaz pásztorunk van, aki a jó úton vezet bennünket, és Ő Jézus Krisztus. Kövessük hát Őt minden napon!