Ünnep lévén az egyik testvérnőnk szeretet vendégszolgálati elhívása felülmúlta minden anyagi nincstelenségét, és süteménnyel akarta a testvéreit vendégül látni. Mivel pénze nem volt, felhívta a testvérét, de az nem tudott segíteni neki. Ekkor néhány szóval imádkozott Istenhez, hogy segítséget kérjen célja megvalósításához. Majd felhívta a gyermekét, aki azonnal készséggel segített neki. A testvérnőnk abból a kölcsönkért pénzből megsütötte az ünnepi süteményt, amit szeretettel hozott a gyülekezet elé.
A másik özvegy testvérnőnk, aki szintén pénzt kért kölcsön a fiától, de az nem tudott segíteni, a lánya akivel haragban volt néhány hete, felhívta telefonon és azt mondta neki: „Anyu, hát tudok én segíteni neked…” (– Valószínű a két testvér megmondta egymásnak, hogy édesanyjuk milyen bajban van. )
Ki hát ez, ha nem az Isteni kegyelem, az Isteni szeretet, ami megmozgatta a szíveket a jóság irányába?
Ezek a szegény emberek, akiknek nem volt pénzük, de adni akartak, és megáldotta őket az Isten!
Áldott legyen az Úr érte!