Régi írásaim között keresgéltem, mikor egy filctollal írt néhány soros kis levél került a kezembe:
„ Anya! Szeretném, hogy tudd, hogy szeretlek, és nagyon szeretem érezni, hogy hasonlítok Rád!
Régóta te vagy a példaképem!
Azért……., mert Isten használ téged mások erősítésére, és mert erős vagy Őbenne!”  Zsolt 139:4-10

Ancsi

Szemeim megtelnek könnyekkel, pedig a 10 éve írt kis levelet már akkor is elolvastam, de ez a megvallás ennyi idő elteltével még jobban beigazolódott. „Szeretlek anya!” Újra érzem a szívből jövő szavakat, amit papírra vetett, az akkor még tizenéves kislány.
Hallom a hangját, mikor naponta telefonbeszélgetésünk után ezt mondja: „Szeretlek Édesanya!” Ma is őszinte ragaszkodás, aggódás, segítőkészség és szeretet sugárzik belőle. Pedig én csak egy ember vagyok, aki változik!
A mai világba be nem illő szeretettel szeret engem ő, akinek gondolatában mindig ott forog az „Anya” léte.

„Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram” Zsolt 139:4
„Ott is a Te kezed vezérelne engem, és a Te jobb kezed fogna engem” Zsolt.139: 10

Az akkor írt levélke záró soraiban a fenti Ige olvasható, amiből megértettem, hogy Dávidnak az Istenhez való ragaszkodását hasonlította, az Ő irántam érzett szeretetét. Azt, hogy mit is jelentek neki.

Azóta több év eltelt, most is fontos vagyok a számára, de szívébe belevéste a következő Igét: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből, és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint magadat.” Lk. 10:27
Ma Isten hűséges szolgája, és már nem rám kell hasonlítania, hanem Jézusra!
Ma ugyan azokkal a szavakkal elmondhatja: Uram! Szeretném hogy tudd, hogy szeretlek, és nagyon szeretem érezni, hogy hasonlítok Rád! Régóta te vagy a példaképem! …..”   
És egy anyának ettől nem kell nagyobb öröm, mint hogy a gyermeke az Élő Istent szolgálja!!!