Ha ennek a szónak a jelentésére gondolunk, azt láthatjuk, hogy életünk tele van várakozással. Én megvallom őszintén nektek, hogy nem szeretek várakozni. Nem csak azért, mert szeretek sietni, mindenen túl lenni, hanem azért, mert az olyan kiszámíthatatlan eredménnyel járhat. DE VÁRNI, VALAMIRE MINDIG MUSZÁLY!
Ha visszaemlékeztek ti is, fiatalkorotokban biztos vártátok azt a másik nemet, aki megdobogtatja a szíveteket, aki a későbbi párotok lesz. És ez idő alatt, mennyi nap múlt el, mikor keserű szájízzel vettétek tudomásul, hogy még most sem érkezett el a várva várt személy.
Milyen rossz egy orvosi rendelőben várni, egy buszváróban, vagy más egyéb helyen, ahol előtted áll a hosszú sor, és úgy tűnik, soha nem kerülsz az elejére.
Várni kell, az iskolai érettségre, a megírt dolgozat kijavítására, naponként várni kell az ebédre, a ruha száradására. Meg kell várni, hogy a kelt tészta megkeljen, vagy a must, finom borrá érjen, és gyümölcsből hosszú kevergetés után lesz csak lekvár, a zöld gyümölcsből sok idő múlva lesz zamatos érett csemege.
Várni kell, hogy a földből kidugja a fejét a hagyma, megpirosodjon a paradicsom, megnőjön a burgonya, és sorolhatnám, kifogyhatatlanul a hasonlatokat.
Egy példát mondanék még, ami a közelmúltban történt velünk, és örökre emlékezetes marad. Lányoméknak volt egy pár malamut kutyájuk, akik nagyon szépek és kedvesek voltak a mi számunkra is. Egy kullancscsípés miatt, a lány kutyus megbetegedett, és nem állatkórházba vittük, hanem elhoztuk magunkhoz, hogy a helybéli állatorvossal gyógyíttassuk. Kapott 6 injekciót, és azt mondta az orvos várjunk reggelig, ha nem javul kórházba kell vinni.
A kutya 16-20 óráig a kerítés előtt ült, és várt! Nem arra hogy meggyógyuljon, hanem valakire várt. Várta a párját, várta a lányomékat, akik nagyon szerették. És ő csak kitartóan várt. Éjjel rosszul lett, és hajnalban szóltam a vejemnek, hogy jöjjön ki érte vigye a kórházba. Ezalatt én folyton bíztattam, hogy várjon, bírja ki, mindjárt jön (Robi). És ő várt rettenetes kínok között is, várta a gazdáját, és a párját. Aztán 5 perccel a vejem megérkezése előtt nem bírta tovább. A kullancs által okozott méreg szétmarta a kiválasztó szerveit. A kutyusunk, feladta a várakozást…..
Majd következő napokban a lányomék elhozták a másik malamutot, hogy nálunk biztonságban lesz, a kullancs csípés veszélye elől. Mivel van egy németjuhász kutyánk a felső udvaron, a malamut nem jöhet fel, csak amikor férjem elmegy dolgozni, és viszi magával a németjuhászt. Az idő alatt a malamut a kapunál vár, szinte egész nap, hogy mikor jöhet fel a felső udvarra. Ő is csak vár, és kezdtem sajnálni, hogy az egész élete csak várakozás.
Utólag hosszan elgondolkoztam ennek a szónak a jelentésén, újra átgondoltam. Úgy tűnt, mintha nem is lenne olyan rossz ez a várakozás! Addig, amíg várakozunk, addig reménységünk van valamire. Addig történhet még jó is velünk. Mikor már nem tudunk várni, akkor már reménységünk sincs, láttuk az előbb említett példában.
És miután megtörtént a szomorú esemény, újratervezést készítettem a fejemben. A várakozást, most már nem is egy rossz dolognak tartom, mert addig még él a reményünk, talán egy jobb irányban.
Milyen bölcs Isten, Aki megpróbál formálni bennünket, hogy ne a magunk emberi gondolataink alapján döntsük el, hogy számunkra mi a jó?
Ilyen várakozás JÉZUS VISSZAJÖVETELE is! Reménységünk van rá, hogy elvisz bennünket magával, de várakozási időnk, hogy felkészüljünk, egyre rövidebb viszont van reménységünk!
Én megértettem, hogy ekképpen programozta át a fejembe az Úr a várakozás szó jelentését.