Ma reggel imádkozás közben, az Úr azt bízta rám, hogy írjak az imádkozásról, de nem, annak fajtáiról.
Azonnal megértettem, hogy nem egy felsorolást kér tőlem az Úr, hogy hányféle ima van, hanem attól sokkal mélyebb témát öleljen fel, amit tovább is kell, hogy adjak felétek.
Megpróbálom leírni azt, amit nehéz, hisz mindenki belülről érzi, mit érez a Teremtője, a lelke Megmentője iránt? Mit érez a Szent szellem iránt, Aki nélkül nem tudnánk megmaradni a Hitben!
„Mit érez”- ezt mondtam. Igen, mert az ima alapja, indító rugója az Úr iránt érzett, szeretetből fakad! Hisz tudjuk, ha szeretünk egy személyt, mennél több időt akarunk vele eltölteni, vágyunk a közelségére. Jó nekünk a jelenléte, gyönyörködünk a hangjába, szavaiban, megelégedettséget ad az ottléte.
Így kell ennek lennie, sőt még inkább így, az Úr iránt is. Azonban valljuk be őszintén, hogy néha eltévedünk, mert reggel hirtelen fontos dolgok pattannak ki az agyunkból. Tudjuk, hogy imádkozni akarunk, de előbb elmegyünk wc-re megmosdunk, felöltözünk, aztán az ördög már odatett elénk egy tárgyat, amit arrébb teszünk, szemünk rávetődik a megtelt kukára, amit kiviszünk, újra kezet mosunk, és közben újra és újra bennünket ösztökél a Szent Szellem az imára. Míg végül néhány perc múlva, leteszünk mindent a kezünkből, és azt mondjuk: „Nem tovább, semmit nem csinálok, amíg nem imádkozok!” – Ugye hányszor lett elodázva a reggeli ima, mert az ördög mindig készített oda valami, nagyon fontos tennivalót? És mikor azt mondjuk, nem tovább, akkor hangsúlyt adunk annak, hogy nem teszünk semmit addig, amíg nem imádkozunk. Ezzel, tudtunkon kívül elparancsoljuk az ördögöt, aki tele van ötlettel, sőt úgy beosztaná az időnket, hogy este vennénk észre, hogy egész nap nem is imádkoztunk.
Aztán bűnbánóan lekuporodunk az Úr elé, és átadjuk magunkat a meghitt együttlétnek. Ugye, hányszor megtörténik ez velünk?
Általában, mivel szoktuk kezdeni az imádkozást? „Uram köszönöm……..”
Először jön a megszólítás, és a hála, mert ugyan kinek is köszönhetnénk meg, hogy erőben, egészségben felébredhettünk, (nem mindenki tudta ezt megtenni), egészséges a családunk, anyagi javakról gondoskodott az Úr, stb.
Szívünk csordúltig megtelik hálával, és mégis legtöbbször elrontjuk azzal, hogy ezután jön a végtelen hosszú kívánságlista, amit elkezdünk sorolni az Úrnak. Van egy énekünk, aminek néhány sora így hangzik: „ Mert ma nem azt kérem, hogy adjál még, nem könyörgök figyelj rám, csak azt mondom, hogy szeretlek Atyám!”
Így kellene nekünk imádkozni, nem folyton kérni, mert Isten sokkal jobban tudja, hogy mire van nekünk szükségünk, mint ahogy olvashatjuk a Bibliában is. És eközben míg felsoroljuk a kívánt dolgainkat, gyógyulást, anyagi segítséget, stb, addigra a szívünk megterhelődik, és nem az van előttünk, hogy mennyi mindent adott már nekünk az Úr, milyen hálások lehetünk mindenért neki, hanem a problémák felül kerekednek rajtunk. Nem így kellene ennek lennie!
Legtöbben a felsorolás után, nyomatékot adnak a kérés fontosságának, és rövidre zárják az imát. Pedig nagyon fontos lenne azzal zárni: „ Uram, legyen meg a Te akaratod!”
Mivel az Úr sokkal jobban tudja, hogy nekünk szükségünk van e azokra a dogokra, amit kérünk, vagy csak emberi gondolatok alapján történnek, bátran hagyatkozni kellene Istenre!
És amikor befejeztük az imádkozást, maradjunk csak tovább a helyünkön, akár állunk, akár ülünk, vagy éppen a térdeinken vagyunk, mert ezután következik a legfontosabb rész. Ugyanis az ima, nem monológ, hogy mi elmondjuk, amit akarunk és kész. Az imádkozás egy párbeszéd, ami azt jelenti, hogy a két fél, felváltva beszélgetnek egymással. Milyen csodálatos is ez!!! Mikor a szívedben megszólal az Úr, és mond neked valamit, lehet éppen arra válaszol, amit kérdeztél tőle! Vagy megnyitod a Bibliát és éppen ott nyillik ki, ahol Ige által szól hozzád az Úr. Csodálatos ez a kommunikáció!!! Próbáld meg, ne rohanj el imádkozás után, várd meg, hogy az Úr is szóljon hozzád! Ahogy mondtam, nem egy monológ az ima, hanem párbeszéd, ahol mind a két fél beszél egymással.
pl. Ha bemész egy sarki boltba vásárolni, kéred az árut, és mire a boltos odateszi a pultra, te már ki is mennél a boltból. Ez nem jó.
Ha megtapasztalod, az Úrral való kommunikáció szépségét, akkor a magad javára többet nem fogod megmagyarázni, hogy felkelés után rögtön, miért nem imádkoztál, hanem az lesz az első, hogy az Úrnak adol hálát, és elsőként vele akarsz beszélgetni. Vágyni fogsz a közelségére.
Ha megkaptad már a nyelveken szólást, akkor meg pláne vágysz erre a meghitt együttlétekre. Olyan titkokat mond el neked az Úr, amit nem is reméltél soha, hogy megtudsz. Csodálatos felemelő érzés a TEREMTŐ ISTEN – nel beszélgetni! Milyen megtisztelő, az Úr munkatársa lenni! Boldog tudat az, hogy a Szent Szellem Isten a te szívedben foglal helyet. Milyen misztikum ez, amit a világ nem ismer!!!!!
De mi, akik Isten gyermekei vagyunk, az Úr Jézus Tanítványai, a szellemi világban is van betekintésünk!!!
KEDVES TESTVÉREM! TALÁN SIKERÜLT EGY CSÖPPNYI BETEKINTÉST ADNI AZ IMÁDKOZÁS GYÖNYÖRŰSÉGÉBE, A TERMTŐ ISTENÜNKKEL VALÓ ÉLŐ KAPCSOLATBA.
A MI ÉLETÜNK NE LEGYEN SZÜRKE, SABLONOS, MERT AZ ÚR SZÍNESSÉ, SZÉPPÉ TUDJA AZT TENNI, HA MI IS AKARJUK EZT. KÍVÁNOM NEKTEK, HOGY MINÉL JOBBAN ISMERJÉTEK MEG AZ ÉLŐ ISTENT, VÁGYJATOK A VELE VALÓ BESZÉLGETÉSEKRE, HOGY MINDIG ÉREZHESSÉTEK: ISTEN CSALÁDJÁBA TARTOZTOK! ÁMEN!