És most a Folytatás!

Imriné Erdei Ildikó : Részlet „Alapozás „  című könyvéből
Kapcsolatunk a világgal: A Biblia azt kéri a hívőktől: „ Ne szeressétek a világot!” – Ez a mondat talán furcsán hathat, hiszen a kereszténység a szeretet vallása – 1Jn 2:15-17, Jak 4:4, Róm 12:2, Jk 1:27, 2Tim 4:10, 2Kor 6:14-18.
Mikor megtérünk, választások elé állunk. Át kell értékelnünk a világhoz való viszonyunkat, mivel eddig a világ fiai voltunk, mostantól viszont csak jövevények vagyunk a világban – 1Pt 1:17. E világ fejedelme a Sátán, ezért megtérésünkkor konfliktus jöhet létre a világ és köztem – Jn 15:18, 1Jn 3:13. De fontos, hogy ennek valóban az ellentétes szellemi háttér legyen az oka, nem pedig a saját ostoba vagy bölcsességet nélkülöző viselkedésünk.
 
Világi Dolgaink Sorsa
Számtalan kérdés vetődhet fel bennünk. Mi legyen a baráti körünkkel, a szabad időnkkel, a hobbinkkal, a sportolással, mozival, tv-vel, követhetjük –e a divatot, hallgathatunk –e világi zenét, és a munkánk kedves –e az Úrnak stb.? Ezek újra és újra visszatérő kérdések, amire a Biblia nem ad konkrét választ, ezért az emberek maguk próbálnak rá megoldást keresni, de ezek a válaszok sokszor nem egységesek, hanem kultúránként, felekezetenként, országonként változnak. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy nem lehet kőbe vésett törvényeket szabni ezekben a kérdésekben, de minden hívőnek át kell mennie egy vezetésen, ahol Isten személyre szabottan, gyengeségeihez, kísérthetőségeihez, szolgálatához stb.-hez igazítva mutatja meg a helyes cselekvés, választás lehetőségeit. Mások személyes nyomásgyakorlása nem mindig szerencsés, mert elsősorban nem azt kell megtanulnunk, hogyan alkalmazkodjunk mások igényeihez, hanem hogyan halljuk meg Isten hangját életünkre vonatkozóan. Sok esetben tehát nincsenek konkrét válaszok a Bibliában, alapelvek viszont vannak, amik nyomán mérlegre tehetjük az életünket:
 
Milyen helyet foglal el az életemben?
Ha egy számomra kedves dologról szeretném tudni, hogy mit kezdjek vele, meg kell vizsgálnom, milyen szerepet tölt be az életemben. Ha ez az első, és minden más csak utána jön, ha úgy érzem, semmi pénzért nem tudnám feladni, ha olyan áldozatokat hozok érte, ami csak Istent illetné, akkor ez a bálvány az életemben, és ilyen módon Isten ellensége, ahogy az én új életemé is. Ekkor meg kell tanulni lemondani róla, vagy hátra helyezni az életemben még akkor is, ha a tevékenység önmagában nem bűn, vagy akár építő is lehet.
 
Mennyi időt vesz el tőlem?
Megtérésünkkor rájövünk, hogy az időt is Istentől kaptuk ajándékba, ezért nem szabad eltékozolni, hanem nagyon fegyelmezetten kell tudni beosztani –
Zsolt 90:12, Ef 5:15-17. Hívő életünk amúgy is sok új elfoglaltsággal járhat, ami szűkíti a körét más dolgoknak, amikkel még foglalkozni szeretnénk.
 
Jó –e az irány, jó –e a cél?
Vannak tevékenységek, amikről azért kell lemondanunk, mert személyes elhívásunk vagy szolgálatunk más irányba visz minket. Másfajta felkészülésre van szűkségünk, mert Isten új jövőt szán nekünk, és előbbi tevékenységünk csak skatulyát jelentene számunkra, lefoglalna vagy elterelné a figyelmünket – 2Tim 2:4

Van –e mennyei hozadéka?
Bármit teszünk, az Úr nevében kell tennünk, és kell, hogy az élet valamely szintjén jó gyümölcsöket hozzon a tevékenységem. Építse a kapcsolataimat, segítsen az igazság jobb megismerésében, kapukat nyisson a szolgálatra, a testemre vagy lelkemre építőleg hasson, és a jellememet jó irányba befolyásolja. Ha nem így van, akkor az hiábavalóság – Mt 6:19-21. Mindez kapcsolataimtól is elvárható – Péld 14:7.

Nem kötődik –e bűn hozzá?
Előfordulhat, hogy az elfoglaltságom vagy a munkám illegális, erkölcstelen vagy Isten igéjével nem egyeztethető össze. Ilyenkor természetesen más után kell nézni még akkor is, ha ez egzisztenciálisan szerényebb életvitellel jár – Péld 16:19. Az esetek többségében ugyanakkor nem kell ilyen radikális lépésre szánnunk magunkat, csak meglévő foglalkozásunkat igazságos mederbe kell terelni – Lk 3:12-14. Feladni meglévő egzisztenciánkat az Úrért soha nem tragédia, sőt lehet, hogy az első lépés az Úrnak való szolgálat felé –
Mt 4:18-20.

Nem jelent kísértést?
Lelki alkatunk, befolyásolhatóságunk és gyenge pontjaink különbözőek, ezért különböző dolgok jelenhetnek kísértést számunkra. Őszintének kell lennünk magunkkal, hogy az adott tevékenység nem –e jelent kísértést. Ha azt jelenti számomra az erotika, akkor bölcs dolog távol tartani magamat minden olyan filmtől, zenétől, társaságtól stb. ami erotikus töltetű. Ha most jöttem ki a börtönből lopás miatt, akkor kerülendő a tolvajok társasága – Péld 1:10-16 - , és ha szétszórt vagyok, és mindig kifolyik az idő a kezemből, akkor jó dolog kikapcsolva tartani a TV-t. Ha nagyon befolyásoló vagyok, akkor bizonyos társaságokat jobb elkerülni – Péld 16:29, 22:24-25, 1Kor 15:33.
Szívünk a tisztátalanságok forrása
Bármiért kell is feladnunk szokásokat, kapcsolatokat megtérésünk után, az ok az, hogy megvédjük magunkat a rossztól. Ha mérlegelés után úgy látjuk, hogy jelen helyzetben az említett tényezők rossz hatással vannak ránk, akkor meg kell tennünk a szükséges lépéseket – Ef 4:27.
Ugyanakkor Jézustól tudjuk, hogy a tisztátalanságok és a bűnök nem külső tényezőkön múlnak, hanem az ember szívén. Bűneinknek kizárólagos forrása saját bensőnk, nem pedig a barátaink, a munkahelyünk vagy a hobbink – Mk 7:14-23. Tehát amíg úgy érezzük, hogy a szívünket befolyásolják a körülményeink, addig megtehetjük, hogy körülbástyázzuk magunkat, de még kizárunk az életünkből minden világi dolgot, akkor is ott marad a saját szívünk, ami elsődleges forrása a bűnösöknek.
 
Ó – vagy Újszövetség?
A világgal kapcsolatos viszonyunkat nagyban meghatározza az, hogy az Ó vagy az Újszövetség hatalma alatt élünk. Az Ószövetség embere lelkileg kiskorú, akinek törvénybe foglalták, hogy „ne érintsd, ne nyúlj hozzá!” stb., amint gyermekeink mi is sok mindent megtiltunk, hogy óvjuk őket – Gal 3:23-27. Mivel belül nem volt újjászületve, csak komoly fegyelemmel és a pogány dolgok teljes kerülésével őrizhette meg magát tisztán egy ószövetségi zsidó.
Az Újszövetség viszont újjászületett emberekről beszél, akik Krisztust magukra öltötték, új levelet kaptak, tehát a szívük is kicserélődött. Nem döntik le a lábukról őket tisztátalan külső körülmények, mert belül teljesen tiszták, és ezt árasztják magukból. Az Ószövetségben a tisztátalanság volt ragályos – Hagg 2:12-13 -, de az Újszövetségben Jézus bebizonyította, hogy a tisztátalanságnál, azért több törvényt áthágva, következetesen érintette meg a tisztátalanokat, hogy a saját szentsége megváltoztassa őket – Mk 5-41, Mt 8:1-3, Mk 5:25-29. Jézus szentsége akkora volt, hogy amikor valakihez hozzáért, nem ő lett tisztátalan, hanem ő tisztított meg másokat, és tőlünk is ugyanezt várja. Ne ránk legyen hatással  világ, hanem mi legyünk hatással a világra – Mt 5:13-16, 1Kor 7:14. Az Újszövetség embere nem visszahúzódik, hogy a világ jó esetben is csak furcsának találja, hanem jócselekedetekkel ostromolja a világot, hogy mások is megtérjenek. A kereszténységre nézve igencsak lesújtó tény lenne, ha a hívei csak magukat a világtól körülbástyázva tudnánk megőrizni a gonosztól. Elhívásunk ennél sokkal nagyobb: küldetésünk van a világ felé, ezért a kapcsolatainkat nem leépíteni kell, hanem kihasználni az evangélium hirdetésére, hogy mi is a bűnösök barátai legyünk, ahogy Jézus az volt. Aki fél a halottaktól, nem támaszthat halottat, aki fél az ördögtől, nem űzhet ki ördögöt, és aki fél a világtól, az nem lesz evangélista – Jn 17:14-19, Mk 16-15.