Tedd le a terheidet, tedd oda a kereszt tövébe, az Úr lábaihoz!
Reggeli imádkozásomkor arra figyeltem fel, hogy elkezdem a bűneimet sorakoztatni az Úrnak, és keserves sírásba torkollott az imám. Rám nehezedett, mint az út pora, és szabadulni akartam tőle. Könnyeim hulltak, és talán soha meg nem élt tisztánlátással láttam gonosz tetteimet, ami elkerülhető lett volna. Keseregtem a gyengeségemen, hogy nem bírtam ki a próbákat, vagy éppen én magam könnyedséggel sétáltam bele. Bűneim sorakoztak, még azok is, amikért rég bűnbocsánatot nyertem az Úrtól. Aztán sikerült a múlt bűneit nagyság szerint bekategorizálni. És egyre nagyobb nyomás terhelődött rám.
Egyszer, csak kitéptem magam a vádlóm karjaiból, és felkiáltottam: „Uram, Te ezt nekem megbocsátottad!” És szépen kezdtem megnyugodni. Nincsenek nagy és kis bűnök, a bűn az Úr előtt egyforma. Ha megvalljuk töredelmes szívvel, azt az Úr megbocsátja, maga mögé veti, és soha többé meg nem emlékezik róla. Ami engem vádolt, az a sátán volt! A jelen és a múltbéli bűneimet vetette a szememre, sőt osztályozta őket.
Nem! Jézus meghalt a mi bűneinkért, és aki bűnvallást tesz, megbánja bűneit, az Úr megbocsátja azt. Bűnbocsánatot nyerünk, és soha, senkinek nincs joga vádolni! Ezzel a sátán próbálkozik, hogy az amúgy is elkeseredett bűnmegvallót, még jobban szomorítsa.
Aztán, kinyitottam a Bibliámat, és elkezdtem olvasni: Márk 11:25-26 „És mikor imádkozva megálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen, valami panaszotok van, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti Mennyei Atyátok sem bocsássa meg, a ti vétkeiteket.”
Igen, rögtön eszembe jutott, hogy én örvendezek a bűnbocsánat elnyeréséért, de ennek feltétele is van.
Eszembe jutott egy ismerősöm, akire az út pora talán jobban rászállt, és durvább volt hozzám a kelleténél, azzal akartam „büntetni”, hogy nem köszöntöm fel születése napján. Az Ige azonban más megvilágítást adott az egésznek! Felköszöntöttem őt.
Kedves Testvéreim! Most, az újév küszöbén tegyük le a bűneinket a kereszt tövéhez! Tegyük le az Úr Jézus lábaihoz!
Könyörgő imával kérjük az Ő megbocsátását bűneink miatt! Tegyük le terheinket, ne cipeljük át a másik évre! Ne hagyjuk becsapni magunkat a sátán bármit is súg, tudjátok, Jézus a mi bűneink miatt halt meg a keresztfán.
Szedjük sorba morcos ismerőseinket, akik megsebezték szívünket, és mi nyújtsunk kezet nekik! Az egyik versben így olvassuk: „Az élő Isten is kezet nyújtott neked.”
Kedves Testvéreim, kívánom az újévben is, hogy Isten szeretete, oltalma legyen veletek!
Készüljetek a nagy találkozásra! Jézus jön hamar, hisz láthatjátok a jelekből. Úgy készüljetek erre a találkozásra, hogy haza megyünk, az örök honba!
Reggeli imádkozásomkor arra figyeltem fel, hogy elkezdem a bűneimet sorakoztatni az Úrnak, és keserves sírásba torkollott az imám. Rám nehezedett, mint az út pora, és szabadulni akartam tőle. Könnyeim hulltak, és talán soha meg nem élt tisztánlátással láttam gonosz tetteimet, ami elkerülhető lett volna. Keseregtem a gyengeségemen, hogy nem bírtam ki a próbákat, vagy éppen én magam könnyedséggel sétáltam bele. Bűneim sorakoztak, még azok is, amikért rég bűnbocsánatot nyertem az Úrtól. Aztán sikerült a múlt bűneit nagyság szerint bekategorizálni. És egyre nagyobb nyomás terhelődött rám.
Egyszer, csak kitéptem magam a vádlóm karjaiból, és felkiáltottam: „Uram, Te ezt nekem megbocsátottad!” És szépen kezdtem megnyugodni. Nincsenek nagy és kis bűnök, a bűn az Úr előtt egyforma. Ha megvalljuk töredelmes szívvel, azt az Úr megbocsátja, maga mögé veti, és soha többé meg nem emlékezik róla. Ami engem vádolt, az a sátán volt! A jelen és a múltbéli bűneimet vetette a szememre, sőt osztályozta őket.
Nem! Jézus meghalt a mi bűneinkért, és aki bűnvallást tesz, megbánja bűneit, az Úr megbocsátja azt. Bűnbocsánatot nyerünk, és soha, senkinek nincs joga vádolni! Ezzel a sátán próbálkozik, hogy az amúgy is elkeseredett bűnmegvallót, még jobban szomorítsa.
Aztán, kinyitottam a Bibliámat, és elkezdtem olvasni: Márk 11:25-26 „És mikor imádkozva megálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen, valami panaszotok van, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti Mennyei Atyátok sem bocsássa meg, a ti vétkeiteket.”
Igen, rögtön eszembe jutott, hogy én örvendezek a bűnbocsánat elnyeréséért, de ennek feltétele is van.
Eszembe jutott egy ismerősöm, akire az út pora talán jobban rászállt, és durvább volt hozzám a kelleténél, azzal akartam „büntetni”, hogy nem köszöntöm fel születése napján. Az Ige azonban más megvilágítást adott az egésznek! Felköszöntöttem őt.
Kedves Testvéreim! Most, az újév küszöbén tegyük le a bűneinket a kereszt tövéhez! Tegyük le az Úr Jézus lábaihoz!
Könyörgő imával kérjük az Ő megbocsátását bűneink miatt! Tegyük le terheinket, ne cipeljük át a másik évre! Ne hagyjuk becsapni magunkat a sátán bármit is súg, tudjátok, Jézus a mi bűneink miatt halt meg a keresztfán.
Szedjük sorba morcos ismerőseinket, akik megsebezték szívünket, és mi nyújtsunk kezet nekik! Az egyik versben így olvassuk: „Az élő Isten is kezet nyújtott neked.”
Kedves Testvéreim, kívánom az újévben is, hogy Isten szeretete, oltalma legyen veletek!
Készüljetek a nagy találkozásra! Jézus jön hamar, hisz láthatjátok a jelekből. Úgy készüljetek erre a találkozásra, hogy haza megyünk, az örök honba!