Néhány hónap után a testvér megjelent a gyülekezetben és azt mondta: Miután bemerítkeztem és imádkoztattam magamért, vagy én imádkoztam, Isten mindig meghallgatott, és válaszolt. Most hiába imádkozok, Isten nem hallgat meg, de azt is észrevettem, hogy az imáim olyan üresek.
Mosolyogva bólintottam rá, hisz a valóságot mondta el. Míg kapcsolata van az embernek az Istennel, addig semmi baj, mindenkor védelem alatt van. Ha elkóborgunk a nyájtól, nem halljuk Isten hangját, és veszélyben vagyunk. A sátán prédájává válunk!!!
Borulj le az Úr előtt, szívből bánd meg a bűneidet, és kérj Tőle bocsánatot!! A bűnök magas falakat emelnek Isten és az ember közé. Mindenképp rendezd Istennel a kapcsolatod, hogy Újra meghallja a te imáidat is: -mondtam a testvérnőnek.