Megtaláltalak
Már régóta kerestelek téged,
És végre, most megtaláltalak.
A szeretet tüze bennem égett.
Nem engedte kialudnia lángokat.
Éreztem, hogy te élsz valahol,
De nem foghattam a kezed,
Nélküled egyedül bolyongtam,
És nem találtam sehol a helyem.
Nagy távolság volt közöttünk,
És még soha nem láttalak,
De a meghátrálás nem győzött fölöttünk,
Mert kitartóan téged vártalak!
Imáimban könnyes szemmel kértem,
Hogy hozzám is eljöjjön a boldogság,
Türelemmel vártam a nagy csodára,
És bízva bíztam Jézusban.
Majd egy szép napon a könyörgésem,
Meghallgatásra talált.
Az Úr adott nekem egy társat,
Aki Isten házába is velem jár.
Most itt vagy, és foghatom kezed,
Én boldog pillantást vetek Tereád,
A szívem azt kérdezi tőled:
Tudod e, hogy a hála kinek jár?
Szelíd mosolyunk egymásra talált,
Szívünk szeretetet ígér a másiknak.
És mind a ketten tudjuk már,
Hogy az Úr adott minket egymásnak.
írta: Dózsa Lajosné