B.Ú. É.K. !
Hozhat e újat, szépet még az év?
Dermesztő télre, langyos meleget?
Hisz egyre dermesztőbb a mesze rév,
Mely földi békességet hiteget.
Hozhat e újat, jobbat még a kor?
Komédiázott annyi szerepet:
Derűset, búsat-ujjongott, mikor,
Csupán, gyászolni, sírni lehetett.
Teremhet újat még az életem?
Vágyódás nyűtte, s új csalatkozás?
Vén korhadt fáján, tört ágvégeken,
Hervadt emlék zizeg csak, semmi más.
De ígérte biztatón az ég,
Hogy a májusi illatától majd kihajt.
Bimbót fakaszt, és lesz gyümölcse még,
Mint rőt avart, levedli mind a bajt.
Víg szárnyat bontunk fáradt vándorok,
Kik terhünket nem bírtuk már tovább.
A cél előttünk ismét fellobog,
S, futásba kezd a béna, sánta láb.
A remény csak Jézus Krisztusnál terem,
Bízd rá ma hittel újra az életed!
Meglásd, karjára vesz majd a kegyelem,
És hajnal virrad az éjszakád felett.
Írta: Iványiné Sinka Magdolna