Emlékezzünk

Úgy elrejtette a szíve kínját,

Szenvedését, csak a szó sejteti.

Jólehet már elvégeztetett,

De jajj annak, aki ezt elfeledi.

 

Csak annyit mondott: Emlékezzetek rám,

Ha szívetekben fájni jár a bánat.

Megtört testemet, kifojt véremet,

Mit áldozatot adtam, a bűnös világnak.

 

Gyötrelmek útján vigyen a megbánás,

Lehajtott fejjel a kereszt felé.

A hulló könnyek kemény gyémántkövén,

Boruljunk le Isten elé!

 

S, ami egy nehéz órán fájni tud,

Az mind fájjon most nekünk.

Méltóképpen talán csak akkor,

Róla csak igy emlékezhetünk.

 

Sírni illik, nagy égő könnyekkel,

Mint amikor mélyen szánt a bánat.

És ne kifelé, inkább befelé,

Mosson a könnyünk utat magának.

 

szerzője ismeretlen