A kereszt mellett

Ma annyi mindenről le tudnék mondani,

Mit máskor zugolódva követelek.

Ma az a kevés is örömmel tölt el,

Mi morzsákból jut, mit nem érdemlek.

 

Ma csak a Mester terhét, szenvedését látom,

A Gecsemáné kerti vívódást.

A vércseppeket néző hosszú éjszakát,

Alvó magamat, az eljött órát, a csókoló tanítványt.

 

Az elvégeztetettet!

Azután letérdelek a kereszt tövébe sírni, sírni,

És csendben hallgatni. Azután eszembe jut minden,

Az idegen tűz, a tagadás, a kakaskukorékolás,

És nem tudok tovább hallgatni.

 

Valami felgyülemlett hála, a szavakba kívánkozó köszönet,

A boldogság, s, mind az, mit a Nagypéntek nyújt,

Megnyitja a nyelvemet.

De csak annyit tudok mondani: Uram, neked adom a szívemet!

 

szerzője ismeretlen